Elmer István: Műtét. Dráma két részben - Káva Téka 46. (Budapest, 2010)

2010-01-02

Szereplők: Csáth Nándor, orvos Őry Péter, építész Eszter, a feleség Kispéter, a fiuk Majláth György, az Öreg, orvos Gyurka, Majláth György fia Bazil atya, szerzetes Nővér Ágnes I. orvos Játszódik 1956-ban és az 1970-es évek közepén 1. rész KISPÉTER (a műtőben) Igen. Talán akkor is: a műtő fehérre csempé­zett falain elmélázott a kopott ősz. Csámpás pofával vigyort vetett egy fénysugár, aztán magára hagyta ezt az émelyítő szagú helyiséget; talán az egész féltekéről tovább­állt. Mit keresett volna itt novem­ber elején? Lenni - de hogyan? Az itt a kér­dés. Mert hiszen bármire tekin­tünk, létezésünk visszfényét látjuk benne. Véres leveleket ráz a nyir­kos szél a fákon. Az egyszeri és az Örök feszítésében élünk, mintha minden csak álom lenne, illúzió, a mozdíthatatlanság erejével. Fel­kiáltanék: Uram, hol vagyok én ebben a játékban? Ebben a ke­gyetlen igézetben? Lehet. Talán ez az embernek adatott legnagyobb tudás? A pil­lanat szenvedélyes, fájdalmas, örömmel teli feszítésében az ajtó: lehet. De mit nyit meg, miféle tu­dást, az érzelmek miféle mezejét, a szenvedély miféle széles táncát: lehet? Akkor ... hogyan is lehetett? A kloroform és a fertőtlenítő szaga összekeveredett a műtőasztalon. Kerek képű műtőlámpák bámultak a meleg vértócsába. És az orvos, a gézmaszk fölött. Kezében fényes élű szike futott a zsigerek között. Megoldásra vágyunk. Létünk tü­relmetlenségében örökké meg­oldásra. Megoldás pedig nincs. Talán éppen létünk maga a tudás, a megoldás. Az egyszeri, vissza­vonhatatlan, esetlegességében is kitaposott tudás. A sebészorvos szeme, mint a tüskés vadgesztenye, mielőtt a bu­rok szétpattan, olyan volt. Az üveg­tálba dobott kés megpendült. NÁNDOR (előtűnik a múlt fényéből, egy másik tér-időből) Vért! Még vért! KISPÉTER Az ősz tovább kopott a délutánban. Fakó fényevesztettsé­gében billent a világ a következő másodpercbe. A vértócsa végül is egy ember volt. NÁNDOR Még összevarrom, és tol­hatják vissza. Nagy a csönd, csö­römpölnek a műszerek. A műtők­nek pocsék az akusztikájuk. Itt

Next