P. Papp Zoltán: Prózaliget (Budapest, 2010)

Saját lírai futamoktól és aforiz­máktól beleérző műbírálatokon át az elmélyült interjúkig külön­féle műfajokat ötvöz új könyvé­ben P. Papp Zoltán. Ősi szere­pébe segíti vissza ezzel az írást, amikor gondolatmegosztó kísér­leteket végez az olvasó szeme láttára vagy füle hallatára - és nagy örömére. Kissé elszoktunk attól, hogy témáknak tétje van, hogy komolyan vehetők, és attól is, hogy komolyan vételük azért megengedi a fanyar önreflexiót is. Elszoktunk az empatikus ol­vasástól. Is. A szerző változa­tos, gondolatgazdag interjúinak egyikében Buda Béla említi a modern ember empatikus képes­ségeinek fokozatos elsatnyulása kapcsán, amiben a verbalizmus a ludas, hogy külön idegsejtcso­portot találtak, a tükörneurono­kat, amelyek csak arra szolgál­nak, hogy a másik ember nem verbális mozgásait dekódolják. Újraélesztésük ad reményt kom­munikációs képességeink teljes­ségének visszanyeréséhez. A ne­mes verbalizmustól, olvasástól, ép és szép beszédtől távolodó közegünkben a leírt és az élő, jelentésteli szóhoz is vissza kel­lene szoknunk valahogy, hogy gondolatainkat megoszthassuk egymással. Jó terep hozzá ez a Prózaliget. Bognár Antal

Next