Feitl István - Gellériné Lázár Márta - Sipos Levente (szerk.): Rákosi Mátyás - Visszaemlékezések 1940-1956 1. kötet (Budapest, 1997)
„Nincs semmi szomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre, nyomorban" idézi Dante szavait a Pokol ötödik énekéből a most közreadásra kerülő visszaemlékezések első oldalainak egyikén Rákosi Mátyás. Ez az olaszul idézett mondat sokat elárul arról, miként értékelte saját egykori helyzetét a szerző, s milyen lelki állapotban látott hozzá memoárjai megírásához. Rákosi Mátyás hosszúra nyújtott „gyógykezelése” - valójában saját maga által is száműzetésnek minősített szovjetunióbeli tartózkodása idején, 1958-tól mintegy tíz éven át visszaemlékezéseinek megírásával foglalatoskodott. A szovjet levéltárakban elfekvő visszaemlékezésekről 25 éven át csak kósza hírek jutottak el Magyarországra, míg végül maguk a kéziratok is megérkeztek Rákosi egyetlen, még élő testvéréhez és általa a kiadóhoz. A most közreadásra kerülő, két kötetet kitevő „részlet” az 1940-1956-os időszakot, Rákosi politikai pályájának legfontosabb szakaszát öleli fel. Ezt az időszakot, különösképpen az 1949 utáni éveket nem utolsó sorban Rákosi személye és tevékenysége adatta a II. világháború utáni magyar történelem meghatározó, még napjainkat is befolyásoló éveivé. Az első kötetben Rákosi Mátyás életútjának 1940-től, a Csillag börtönből való szabadulásától 1948 közepéig, a MDP megalakulásáig tartó szakaszát kísérhetjük végig. A kötetszerkesztők által „Szabadulás - háború - emigráció” címmel jelölt első nagy részben képet kapunk börtönéveiről és „börtönélményeiről”, a szabadulás körülményeiről, utazásáról a Szovjetunióba, arról, hogyan szembesült Moszkvában a magyar emigrációt ért törvénysértésekkel és a sztálini vezetés kíméletlenségével. A viszszaemlékezések jól érzékeltetik, Rákosi hogyan méri fel azokat a kereteket, amelyek között politikai karrierje veszélyeztetése nélkül érvényesítheti bizonyos elgondolásait. A háborús évek élményanyaga, az evakuálás, fronttapasztalatok, előadókörutak mellett előtűnnek a ma-