Földes György: Magyarország, Románia és a nemzeti kérdés 1956-1989 (Budapest, 2007)

Magyarország és Románia kapcsolatára 1956- 1989 között nemcsak az erdélyi magyarság sorsa volt nagy hatással, hanem fontos szerepe volt a két államhatalom egymást keresztező nemzet­építési stratégiájának is. A két ország története nem írható le egysze­rűen egy kamaradráma szereplőinek hányat­tatásaként, mert a külvilág - a Szovjetunió, a töb­bi szocialista ország, a Nyugat - nem puszta dísz­lete volt ennek a színpadnak. A sokat emlegetett nemzetközi erőviszonyok, az egyes szereplők kül­politikai stratégiái, a diplomácia kijelölték és egy­úttal erősen le is határolták azt a terepet, amely­ben Magyarország és Románia az egymás elleni küzdelem során mozoghatott. Sőt a két állam vezetőinek még az eszközök használatában sem volt sok választásuk: adott volt a stílus, amelynek egyeznie kellett a hidegháború, majd később az enyhülés nemzetközi normáival és játékszabá­lyaival, és nem hagyhatták figyelmen kívül a nemzetközi közvéleményt és a médiát sem. A szocialista táboron belüli nemzeti elkülö­nülés, a nemzetek saját gazdasági érdekeinek egy­re nyíltabb érvényesítése az 1960-as évek elejétől általános jelenség volt. Többségükben leszámol­tak az autarkiás fejlesztési koncepcióval, mert ha eltérő mértékben is, de szerkezetét tekintve mind­egyiknek nyitott volt a gazdasága. A törekvés, hogy beilleszkedjenek a nemzetközi gazdaságba, jelentette a motivációt, amely a nemzeti gazda­ságok, a nemzeti érdekek újragondolására ösztö­nözte a térség országait is. A szocialista országok esetében az is fontos volt, hogy hitelesíteni tudják önállóságukat, függetlenségüket a Nyugat és a harmadik világ felé. Ezek a korjelenségek és ter­mészetes törekvések jelen voltak Magyarország és Románia fejlődésében is, és fontos szerepet ját­szottak kapcsolatuk alakulásában. A két ország viszonyát azonban ezekben az évtizedekben inkább az immár évszázados nem­zeti-nemzetiségi probléma határozta meg és tette egyedivé.

Next