Ignácz Károly: Budapest választ. Parlamenti és törvényhatósági választások a fővárosban, 1920—1945 (Budapest, 2013)
A Horthy-korszakban a modern Budapest a központi hatalom által elismerten és elfogadottan tágabb politikai szabadsággal rendelkezett az ország többi részéhez képest. Ez a szabadság magának a tekintélyelvű rendszernek is feszegette a kereteit. Kérdés, hogy milyen problémákat okozott a fővárosi politikai rendszer működésében az, hogy a jobboldali hatalom nem kívánta átadni Budapest I919-1920-ban megszerzett vezetését, ám éppen itt nézett szembe a legerősebb ellenzékkel, ahol kevesebb lehetősége volt a választók befolyásolására. A korszak kormányerőinek dilemmája leegyszerűsítve úgy szólt: hogyan biztosítható a főváros „megfelelő” jobboldali vezetése titkos szavazás mellett, és - kiegészülve az országos és a fővárosi vezetés egymástól eltérő konfliktusaival - hogyan hatott mindez Budapest önkormányzatára, autonómiájára? Milyen speciális választási szabályozásokkal és technikákkal („korrektívumokkal”) próbálta korlátozni a hatalom a titkos választásokon megnyilvánuló szabad politikai akaratnyilvánítást, és csökkenteni az ellenzéki erők befolyását? Mindezek ellenére a pártok által kapott szavazatok mögött valós társadalmi támogatottság állt, ezért a választási rendszer korlátainak figyelembevételével a fővárosi eredmények alkalmasak a választói magatartás vizsgálatára. Milyen volt a korabeli Budapest jellemző „választási térképe”, mennyire volt stabil az egyes pártok, irányzatok támogatottsága a két világháború között? Milyen társadalmi-politikai törésvonalak magyarázhatják a fővárosi választási eredményeket? E könyv a fenti kérdésekre keresi a válaszokat.