Kovács M. Mária: Törvénytől sújtva. A numerus clausus Magyarországon 1920-1945 (Budapest, 2012)
Ajánló széljegyzetek Kovács M. Mária könyvéhez ANTIMERITOKRÁCIA. Értékes, alapos, gondolkodó és gondolatébresztő írás. Fegyelmezett, lappangóan ironikus szövege meggyőzött arról, hogy a numerus clausus volt az első magyar modernkori zsidótörvény. Megtestesült benne a tizenkilencedik századi emancipáló jogegyenlőség elvének föladása, helyébe a nacionalista fajvédelem került. A személyes teljesítmény kritériuma helyett a családi származás határozza meg az egyén sorsát, munkája helyett a szülők, nagyszülők, etc. Engem azért rúgtak ki az egyetemről, mert az apám polgár volt. A húszas években azért nem iratkozhattam volna be az egyetemre, mert az apám zsidó volt. A jó tanulmányi eredmény nem számított, semmi, ami személyes, csak a kollektív-statisztikus. A kitűnő érettségi nem elég a felvételhez, ha zsidó vagy. Az elégséges is jó, ha nem vagy az. A jó tanuló könyvtárba ment, a rossz tanuló zsidót vert. Nem a személy, hanem a sokaság tagja volt elvetendő, sőt gyűlöletes. A jól tanuló zsidó diák társai között, mint „görény a tyúkketrecben”, mondta az intézményesített antiszemitizmus és a zsidótörvények megalapozója, Prohászka Ottokár püspök. Kormánypolitikusoknak erről köntörfalazniuk kellett, ha pénzt reméltek a Népszövetség jóváhagyásával nyugati bankoktól. Ahogy ma pénzért az Európai Uniót kell becsapni, és persze utálni is ugyanezért, mint kilencven éve a Népszövetséget. A nemzeti szuverenitás, a nagy hang és a nagy zsebek védelmében. Volt, tagadhatatlanul volt különbség konzervatív és radikális jobboldaliak között, Bethlen és Klebelsberg, illetőleg