Kozári Monika: Tisza Kálmán és kormányzati rendszere (Budapest, 2003)
Kozári Monika Tisza Kálmán és kormányzati rendszere Tisza Kálmán volt a magyar történelemben leghoszszabb ideig miniszterelnök; 1875 és 1890 között öt egymást követő választást nyert meg Tisza és pártja, a Szabadelvű Párt. Ennek ellenére a magyar történetírás Tisza Kálmánnal nem szívesen foglalkozott. A Horthy-korszakban felelősnek tartották Trianonért és rendszerének korruptságát láttatták. 1945 után meg még ennyi figyelem sem fordult felé. A dualizmuskori biográfiák egész sorának hiánya - Deáktól Andrássy Gyulán át Apponyi Albertig bezárólag - fájó pontja az 1945 utáni történetírásnak. Akadálya volt a kutatásnak az is, hogy ezeknek a politikusoknak egy jelentős része a Magyarországtól elcsatolt területeken volt birtokos, vagy életük egy szakasza oda kapcsolódott. Az ottani levéltárakba pedig még ma sem egyszerű a bejutás. Hívatásos történész tollából még nem született Tisza Kálmánról életrajz. Ez pedig adóssága a magyar történettudománynak azért is, mert a Tisza-életrajz hiányában az oktatás is torz képet közvetít a dualista korszakról és személy szerint Tisza Kálmánról. (.Tisza szögre akasztotta a bihari pontokat és elvállalta a miniszterelnökséget'’; .pártjának képviselőitől, a .mamelukoktól' feltétlen engedelmességet követelt, de azt nagyúri nemtörődömséggel elnézte, ha saját pecsenyéjüket sütögették"; .ellenfelei szerint mint óriás beszélt, de mint törpe cselekedett”.) Középiskolai tankönyveinkből ma is többet tudhatunk meg a bismarcki Németországról, mint Tisza Kálmánról és a korabeli Magyarországról. Pedig az a magyar történelemnek egy olyan építő korszaka volt, amely példát adhatna a nemzet összekovácsolásából, a nemzeti érdekek védelméből és abból, hogyan volt képes Tisza összefogni az ország gazdasági talpraállításának érdekében a parlamenti politikai erőket.