Kozári Monika: Tisza Kálmán és kormányzati rendszere (Budapest, 2003)
V. Belügyminiszter Wenckheim kormányában
V. Belügyminiszter Wenckheim kormányában 1875. március 1-jén tehát a fúzió eredményeképpen megalakult az új párt, a Szabadelvű Párt. A Szabadelvű Párt megalakulása nagyon jelentős esemény volt a magyar belpolitikában. Hosszú érési folyamat eredménye volt és véget vetett az évek óta tartó instabilitásnak. Egyesítve az addigi kormányzó pártot és a nagyobbik ellenzéki pártot, masszív erőt hozott létre, hátteret biztosítva a kormánynak ahhoz, hogy a gazdasági válságból ki tudja vezetni az országot. Az erőt nem forgácsolták szét meddő politikai viták, a gazdaság fejlesztésére lehetett koncentrálni. Hogy a Szabadelvű Párt megalakulására milyen nagy szükség volt, az jól lemérhető Deák Ferenc magatartásán, aki azzal fejezte ki egyetértését, hogy elsőként jegyezte be a nevét a párt tagjainak a sorába. Bár vitán felül Tisza Kálmán volt az új párt vezetője, ő maga nem vállalt vezető funkciót a pártban. Nem lett sem elnök, sem alelnök, sem pártigazgató. A párt első elnökévé Gorove Istvánt választották meg. Március 2-án kormányt alakíthatott az új miniszterelnök, Wenckheim Béla báró. Tisza Kálmán a belügyminiszteri tárcát választotta. Választása nem véletlenül esett éppen erre a tárcára, hiszen a belügyminiszter hatásköre igen kiterjedt volt. Ő felügyelte számos belpolitikai kérdés mellett a közigazgatást, és az ő kezében volt a választások előkészítése és lebonyolítása. A belügyminiszter javaslatára nevezte ki az uralkodó a közigazgatás legfontosabb személyeit, a főispánokat is. Ferenc József nagy súlyt fektetett az új kormány megalakulására. Az első minisztertanácsi ülésen, amelyet Budapesten tartottak március 2-án, az uralkodó személyesen elnökölt. 246