Szegvári Katalin: Hogy vagytok, ti régi játszótársak? Beszélgetések (Budapest, 2012)

A kérdést - Hogy vagytok, ti régi ját­szótársak? - én úgy tenném fel: „Hol vagytok.és szívem szerint így foly­tatnám: „Hej, ha én is köztetek lehet­nék!” Mert hiányoznak. Személyiségük, tudásuk, élettapasztalatuk, legendás munkabírásuk. És az a hangulat, amit e kötet szereplői csempésztek a tévé falai közé, és amit én csak anekdotákból is­mertem meg. Mennyit tanulhattam volna tőlük, ha együtt dolgozhatunk! Bárhová is sodorta őket az élet, nem tudtak kibújni a közszolgálati újságíró bőréből, amit a szenvedély, az alázat és a tisztelet hármasa fémjelez. Szen­vedély az információ felkutatásához és közléséhez, alázat a szakma, tiszte­let a nézők, hallgatók, olvasók iránt. Szegvári Kati méltatlanul keveset sze­repel; ebben a könyvben is, hiszen - ahogy mindig - másokat helyez elő­térbe. Magáról csak keveset mond, azt is csak azért, hogy azokkal az informá­ciókkal is a többieket magasztalja. Pedig műveltsége, tájékozottsága, sokoldalú­sága és szenvedélyessége elképesztően imponáló és példaértékű. Nem ismer pardont, mellébeszélést, egyenes kér­désre egyenes választ vár. Ahogy anno a műsoraiban is. Krizsó Szilvia

Next