Szegvári Katalin: Hogy vagytok, ti régi játszótársak? Beszélgetések (Budapest, 2012)
A kérdést - Hogy vagytok, ti régi játszótársak? - én úgy tenném fel: „Hol vagytok.és szívem szerint így folytatnám: „Hej, ha én is köztetek lehetnék!” Mert hiányoznak. Személyiségük, tudásuk, élettapasztalatuk, legendás munkabírásuk. És az a hangulat, amit e kötet szereplői csempésztek a tévé falai közé, és amit én csak anekdotákból ismertem meg. Mennyit tanulhattam volna tőlük, ha együtt dolgozhatunk! Bárhová is sodorta őket az élet, nem tudtak kibújni a közszolgálati újságíró bőréből, amit a szenvedély, az alázat és a tisztelet hármasa fémjelez. Szenvedély az információ felkutatásához és közléséhez, alázat a szakma, tisztelet a nézők, hallgatók, olvasók iránt. Szegvári Kati méltatlanul keveset szerepel; ebben a könyvben is, hiszen - ahogy mindig - másokat helyez előtérbe. Magáról csak keveset mond, azt is csak azért, hogy azokkal az információkkal is a többieket magasztalja. Pedig műveltsége, tájékozottsága, sokoldalúsága és szenvedélyessége elképesztően imponáló és példaértékű. Nem ismer pardont, mellébeszélést, egyenes kérdésre egyenes választ vár. Ahogy anno a műsoraiban is. Krizsó Szilvia