Udvarhelyi Éva Tessza: Az igazság az utcán hever. Válaszok a magyarországi lakhatási válságra (Budapest, 2014)

A kötet fő kérdése, hogy a XX. század során a mindenkori magyar állam ho­gyan kezelte a városi hajléktalanságot mint a lakhatási szegénység legszélsősé­gesebb formáját. Miközben számos sike­res és sikertelen állami és önkormány­zati próbálkozást bemutat, megállapítja, hogy végeredményben az állam a mai na­pig nem képes igazságos és fenntartható módon kezelni a lakhatási válságot. A szer­ző azt is vizsgálja, hogy az 1900-as évek elejétől napjainkig milyen szerepet ját­szottak az alulról kiinduló kezdeménye­zések abban, hogy az állam érdemben foglalkozzon a lakhatási szegénység meg­oldásával. A mű hiánypótló módon ösz­­szefoglalja a lakhatásért és a lakássze­génységben élő emberek méltóságáért folytatott küzdelmek eddig kevéssé is­mert történetét. A szerző szerint a sze­génység fokozódó üldözése annak nyílt elismerése, hogy az olyannyira vágyott kapitalista állam képtelen hathatós meg­oldást találni a mélyen gyökerező struk­turális problémákra. Ebben az értelem­ben a hajléktalansággal kapcsolatos po­litikai harcok messze nemcsak a lakás­talanságról szólnak, hanem összesűrítik és kikristályosítják a posztszocialista magyar társadalom belső ellentmondá­sait. Ahhoz, hogy érdemi szakpolitikai és strukturális válaszokat lehessen kikény­szeríteni az államtól és az önkormányza­toktól, feltétlenül szükség van erős lak­hatási mozgalomra, amely meghaladja mind a szociális ellátás, mind pedig az ügyközpontú tiltakozás kereteit, és cse­lekvése középpontjába a lakásszegény­ségben élő csoportok közötti szolidari­tást, az érintett csoportok aktivizálását és a rendszerszintű változást helyezi.

Next