B. Szabó János szerk.: Mohács (Nemzet és emlékezet, 2006)

I. Források

A MOHÁCSI CSATÁRÓL SZÓLÓ EGYIK RÖPIRAT ILLUSZTRÁCIÓJA, 1526 menekülést, az urak és helységek gyávaságát, s hogy ily nyomorúságosán veszni hagy­­ják magukat, oroszlán módjára bátorságot öntött szívébe, ahogy szokta, s a Dráva és a Száva között katonáival előrenyomult. Mindenkibe lelket és bátorságot öntött, különösen a parasztokba, aztán a török ellenség felé közeledve átkelt a Dráván, és ott is visszaadta a nép bátorságát. Székesfehérvárra küldött körülbelül 500 lovast, hogy biztatást adjon a városnak, majd visszatért a Dráván túlra, egy Kapronca nevű helyre, ahol összehívta az ország urait és nemeseit, akik önszántukból és egyhangú­­lag így kiáltottak fel: „Azt akarjuk, hogy uraságod legyen kormányzónk és legfőbb védelmezőnk, mindnyájan neked fogunk engedelmeskedni, mert a jajcai veszedelem idején te szabadítottál meg minket a töröktől, s most, hogy elveszett az ország, min­den urunk magunkra hagyott, kivéve téged, ezért csakis téged akarunk kormányzónk­nak és védelmezőnknek.” Az urak és nemesek tehát megegyeztek egymással, majd megragadták a gróf urat, és háromszor a magasba emelték, annak jeléül, hogy felet­tesüknek és védelmezőjüknek ismerik el, bárkivel szemben, aki ártani próbál nekik, legyen az török vagy keresztény, és hogy ő lesz országuk védelmezője, ő tartja fenn a békét köztük. A gróf urat és a zágrábi püspököt követnek jelölték, és a Pozsonyba menekült királyné Őfelségéhez küldték, hogy osztozzanak a király halála fölötti gyá­szában. Ekkor az úr nyomban újra átkelt a Dráván, hogy utolérje a Székesfehérvár és a török ellenség felé indult lovasaival, hogy megnézze, mit tett a török, valamint hogy bátorítsa a népet. Míg a gróf úr Szlavóniában volt, a szultán szandzsákbégjeit, azaz pasáit elküldte, hogy száguldjanak végig az országon. A Dráva felőli részen Pé­csig jutottak, felégették Pécset és az egész környéket, a másik részen Somogyig, a harmadikon pedig Székesfehérvárig, ami két napra van Németországtól. Közben mindent felégettek, lemészárolták a nőket és a férfiakat, a gyerekeket pedig elhajtot­ták. A szultán lassan közeledett a Dunán Budához, miközben mindent végigpusztí­tott, és az említett módon gyilkolta a nőket és a férfiakat. Mikor Budára ért, elha­gyottan, üresen találta a várost. Itt három napig maradt, és elvitte a harangokat, a budai vár előtt álló régi ágyúkat, hasonlóképpen az ott lévő néhány fémszobrot, és bizonyos aranyozott almákat, amelyek a vár tetején és más helyeken voltak. Az egé­szet hajókra tétette és Belgrádba küldte. A három nap alatt Budáról hidat veretett a pesti oldalra. Harmadnap kivonult Budáról, de nem a hídon át, hanem a Dunán inneni oldalon, és mindent felgyújtatott Budán, kivéve a várat. Ezután Ibrahim pa­sát Esztergom ellen küldte, az bevette a várost, és az egészet felégette, miután már Keresztény források 113

Next

/
Oldalképek
Tartalom