B. Szabó János szerk.: Mohács (Nemzet és emlékezet, 2006)

I. Források

A nevezett gőgös bánnak ostoba feje üres már a királyi korona elnyerésének gon­dolatától és vágyától: fűvel van tele. A csatatéren legördült, mint valami golyó, és hajfürtjei a lándzsa díszévé váltak. A szerencsés szultán csatája a rossz úton járó királlyal zil-kade hó 20. napján történt.15 A harc hevessége délután emelkedett a legmagasabb fokra, mikor is a nyomorult ellenség szerencséjének napja kezdett alkonyodni. A harci paripák kőkeménységű patái lehorzsolták a föld színének durva bőrét, s megpuhították a hegyek és síkságok rögös hátát. Mikor az éj támadást intézett a nap ellen, S a csillagok táborának vértjei ragyogni kezdtek, a csillagok számával vetekedő gyaurok csapatai - melyek egy csoportot alkottak volt, mint a hét csillagzat - úgy szétszóródtak, mint a göncölszekérbeli csillagok. Elveszt­vén lábuk alól a szilárd földet, darázsból tehetetlen hangyává, mérges kígyóból félénk gyíkká váltak. Amint a sebzett szívű ellenségnek tévelygő serege megtámadtatott: a rossz érzel­mű bátorságának lándzsája azonnal eltörött, hatalmának íja szétpattant, erejének szilárd bástyája a pusztító ágyúk ütéseitől leomlott, méltóságának könyve széttépe­­tett, mint a feslő rózsa, s bosszútól lihegő keblét vér folyta be. Sem parancsa nem Ion többé végrehajtva, sem paripája nem nyargalt többé. Öregek és ifjak mosolygásának vége szakadt. A harc vásárterén szerteszét hányva a hadiportékákat, igyekezett menekülni a kardok elől s megmenteni fejét a küzdelem örvényétől. Minden málháját és sátorát otthagyva elfutott, bosszús szíve füsttel, arca és szeme porral lett tele. Amint a krokodiluskegyetlenségű, tigriskörmű harcosok visszafordították a gonosz ellenséget, ezzel éjszakára változtatták a szerencsétlenek nappalát, s egyszerre ötve­­nével, sőt százával küldték őket a pokol borzasztó tüzére: kit a kardok, kit az öldök­lő nyilak martalékává tettek. Egyiknek hirtelen nyíl fúródott nyakszirtjébe, Amelyik visszafordult, annak mellét lándzsa szúrta át, A lándzsák dolga immár véget ért, Mert nyakon ragadásra került a sor. Szíj és hurok fogott most a munkához, Ez lön a jelszó: Fogd meg, kösd meg! Azon köteleket, melyeket a lázadók hoztak, hogy az ellenséget megkötözzék, az ő nyakukba akasztották. A harc tüze, melyet a gonosz mívűek és lázongó természetű­ek gyújtottak meg, az ő lelkűket égette. Most ott feküdtek a csatatéren, derekuk meggörbülve, mint a ragadozó madarak karma, belük kifordulva, mint a széttördelt nád. A helyen, hol a harc folyama csörgedezett, szétszórva feküdtek az emberfejek, mint kavicsok a folyó partján. A síkság felülete, a halmok teteje, a magaslatok csú­csa és a völgyek nyílása véges-végig el volt borítva megcsonkított hullákkal. A hal­mok, melyek a sátán cinkostársainak hulláiból emeltettek a mező területén, egészen az égboltozatig nyúltak fel. A mező felületét holttestek borították, A hullákból helyenként halmok emelkedtek. A szerencsétlen magyar király gonosz hadának megverése Oszmán források 219

Next