Frazer, James G.: Az aranyág (Osiris könyvtár - Antropológia, 2001)
Bodrogi Tibor: James George Frazer
De Frazer jelentősége túlnő a szaktudomány határain. Nemcsak tudós volt, humanista is; humanista abban az értelemben, hogy a tudományt nem öncélnak, hanem az emberi haladás előmozdítójának tekintette. A vallások nagy ismerője vallástalan volt. „Nem osztotta a halhatatlanságba vetett hitet - írja róla A. R. Radcliffe-Brown-, amelynek vizsgálatával olyan szorgalmasan foglalkozott." Az emberi gondolkodás múltjának kutatója látta, hogy a vallásoknak és a babonás hiedelmeknek a seregei, amelyeknek vonulását annyi kedvteléssel szemlélte, hátrálóban vannak a tudomány csapatai elől. Az etnológus elmerengett egy letűnt, szétfoszlott vagy omladozóban levő világ barbár szépségein, s a humanista örömet érzett, hogy a szépségekkel együtt a semmibe hull mindaz a fájdalom és szenvedés is, amelyet a tudatlanság sötét hatalmai okoztak az emberiségnek. Emberi kötelességének, a tudomány morális parancsának tartotta, hogy a hasznos pusztításnak ehhez a művéhez maga is hozzájáruljon a vallásetnológia összehasonlító módszerének ütegeivel. Az ágyúkat ő vonta állásaikba, ő irányozta az első lövéseket a vallás és a babona romantikus, de mégis komor bástyái ellen. Az ügyvéd, az Advocatus Diaboli - ahogyan Cocchiara nevezi - a port, amelyért állásukba vonta a tudomány ütegeit, nem nyerhette meg. Az ügyet - jobb feltételek között, hatásosabb érvekkel - ma más ügyvédek képviselik. De a perdöntő iratokat -Az aranyág és annyi más mű monumentális köteteit - a londoni etnológus és jogász, Sir James George Frazer terjesztette az emberiség ítélőszéke elé. Bodrogi Tibor 474