Harkai Schiller Pál: A lélektan feladata (Osiris könyvtár - Pszichológia, 2002)

Osiris könyvtár Az eredetileg 1940-ben megjelent könyv a magyar pszi­chológia egyik klasszikusa, amely máig igen fontos öröksé­günk. Harkai könyvének időszerűségét az adja, hogy egy­szerre küzd az ember biológiai és humán értelmezésének összekapcsolásáért és az elméleti és kísérleti munka szin­téziséért. A pszichológiának, különösen a kísérleti pszichológiának nem volt könnyű sora Magyarországon. A XIX. század utolsó harmadában, amikor a lélektan mint önálló disz­ciplína és foglalkozás megszületett, maga a kísérletezés eszménye ugyanis lázító gondolat volt. A hivatalos karos­­szék-filozófia és a vallásos élet képviselői számára egy­aránt fenyegető volt az a gondolat, hogy az emberi lélek - vagy ha úgy tetszik -, az elme jelenségei piszmogó mé­­ricskélés tárgyává tehetők, hogy az ember legbensőbb vi­lága is tekinthető a természettudomány szenvtelen mód­szereivel, a harmadik személy nézőpontjából. A modern pszichológia megszületésének egyik vezető paradigmája pedig ez a szemlélet volt, vagyis a kísérleti pszichológia. Harkai szerint „a lélektan feladata" a lelki jelenségek elhe­lyezése az életjelenségek teljesebb világában. Olyan bio­lógiai pszichológiát kap kezébe az olvasó, mely szakít a hagyományos lélektan test-lélek kettősségeivel, s a lelki működést mint a testi működések funkcióját értelmezi. A puszta megismerő ember helyett a cselekvést állítja elő­térbe, az embert mozgató tényezőket és a helyzet meg­határozó szerepét a viselkedésben. Arisztotelész, az alak­­lélektan, Piaget és a korai etológia ennek a funkcionalista pszichológiának legfontosabb ihletői. Mindezekből a ha­tásokból egy igen komplex, modern lélektani világkép bontakozik ki Harkai munkájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom