Józan Ildikó - Kulcsár Szabó Ernő - Szegedy-Maszák Mihály (szerk.): Az elbeszélés módozatai. Narratív és identitás (Osiris könyvtár - Irodalomelmélet, 2003)
Eisemann György: „Elmondom, ahogy megértem”. A forradalom elbeszélése Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényében
Eisemann György „Elmondom, ahogy megértem" A forradalom elbeszélése Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényében Kezdet vagy eredet? A történelem 18. századtól bontakozó antropológiai elgondolásának - melyben a história emberfölöttinek tartott rendjét az ember alkotta világ időiségének tudata váltja fel - egyik elágazása a társadalom átalakításának forradalmi stratégiája. Könnyű észrevenni az episztemológiai összefüggést a nyelv történetiségének tudatosítása, a reprezentáció elvét fokozatosan lebontó konstitutív alkalmazása és a társadalom cselekvési terének - persze nem szükségképpen „forradalmi” - átértelmezése között. Ha Schiller közkeletű metaforáját továbbgondolva mindebből a történelem és az ember kapcsolatát mint párbeszédet halljuk ki (hiszen a német költő szerint a történelem „beszél” az emberhez), akkor úgy is fogalmazhatnánk, hogy a forradalom „nyelve” és a nyelv „forradalma” romantikus horizonton egybeeshet, legalábbis egymást feltételezheti. Azaz nyelvhasználat és társadalmi cselekvés kölcsönös függősége immár úgy is beláthatóvá kezd válni, mint a nyelv történelmi és a történelem (emlékezet) nyelvi meghatározottsága. E kölcsönös feltételezettség a romantikus fordulat „előkészítésében” nagy szerepet játszott. Elég most csak arra a szövegre utalnunk, melyet e tekintetben is kiemel az utóbbi félszázad irodalomtudománya Jean Starobinskitől Paul de Manig, Hans Robert Jausstól Jacques Derridáig. Köztudott, hogy Rousseau műve (az ún. második Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól) az emberiség első stádiumát egy társadalom és nyelv nélküli „természetes” állapotban vélelmezte. Vagyis a természeti létformából való kilépést mint a kettő együttes keletkezését, egymást teremtését képzelte el. Am mivel a rousseau-i elmélet e kilépést - ismert tartalmú - elidegenedésként fogta fel, ezért a társadalom kialakulásával szoros összefüggésben születő173