Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története 2. (1994)
20. A "visegrádi remete". Hívek és ellenfelek
előrehaladtával a család a téli hónapokra hajón felvitte Pestre, ahol öccsénél lakott. A tábornok tehát valóban egy külön, nyugodt kis védett világban talált menedéket, és visszavonultan élt, de remetének, magányosnak, a szó eredeti értelmében, talán mégsem neveznénk. Először is ott voltak hozzátartozói, akik gondoskodással, szeretettel vették körül: öccse, aki változatlan, feltétlen ragaszkodással tartott ki mellette, annak felesége s az utóbbinak első házasságából származó, két Návay lány s általuk a Latinovics és Sántha rokonság.6 Görgey tisztában volt azzal, hogy öccsének mit köszönhet, bár háláját nehezen tudta szavakba önteni. Egy alkalommal, 1895-ben, levélben megköszönve legutóbbi betegségekor tapasztalt testvéri szeretetét, kitört belőle a váratlan vallomás: ezt már többször, szóban meg akarta tenni, „de mind hiába”, ilyenkor „összeszorul a torkom s egy árva hálaszót sem tudok kinyögni”.7 A családról és az öreg tábornokról barátságos, személyes emléket hagyott ránk Koczogh András, aki 1899-től egy éven át az egyik unoka házi nevelőjeként élt együtt velük.8 Metzker Károly, Visegrád községi jegyzője, akivel Görgey évtizedeken át elég gyakran találkozott s olykor el is beszélgetett, ugyancsak megörökítette emlékeit, egyebek között arról, hogy a tábornok előtte is kifejtette: hiba volt a függetlenség kimondását meg nem akadályoznia, meg Bécs helyett Buda alá mennie — de hát ez utóbbiban Kossuth óhajának engedett.9 Az öreg Görgey érdekes, megnyerő alakja művészek, festők figyelmét is magára vonta. Előbb 1879-ben, Than Mór festett róla egy sötét ruhás, félalakos képet. Utóbb, 1887-ben, Szemere Miklós megbízásából, a külföldön élő, fiatal Paczka Ferenc festőművész készített portrét Görgeyről, akinek polgári ruhás alakján is látszik katonás tartása. E képet, egy kiállítás során, állítólag az uralkodó külön jól megnézte magának.10 A festőt szinte fiúi ragaszkodás fűzte az öreg tábornokhoz, annyira, hogy amikor 1890-ben Rómában megnősült, házassági tanúnak Görgeyt kérte fel, aki el is utazott e célból Itáliába.11 Itt, Paczka műtermében mutatták be neki Jónás Károlyt, az Akadémia gondnokát, aki azután utóbb, Gyulai Pálnál többször találkozott vele, sőt 1894-ben Visegrádon is felkereste. A tábornok nagy tisztelőjeként ő is megörökítette róla emlékeit.12 A század vége felé Görgeynek volt más külföldi útja is. 1892 tavaszán Londonban látogatta meg Duka Tivadart. Haza írt leveleiben, amelyeket mint „öreg” írt alá, külön kiemelte, hogy a törvény előtti valódi egyenlőség mennyire tetszik neki Angliában: itt a grófot is becsukják, ha áthágja a törvényt.13 Eduard Hanslick bécsi professzor 1893-ban megküldte Görgeynek emlékezéseit, amelyekben szó esett egykori klagenfurti találkozásukról is, az ötvenes évek elején.14 A tábornok köszönő levele, válaszul, rezignált megindultságot és egy Ids fájdalmas nosztalgiát éreztet a sorok közül. Ekkoriban, egyébként, úgy látszik, ismét felélénkült a kapcsolat a klagenfurti Moro családdal, az egykori kedves ismerősökkel is - legalábbis Görgey Sophie von Moréhoz írt baráti levelei, 1894—1901 között, erre vallanak. 1,rDe külföldi látogatók is felkeresték 135