Németh András (szerk.): Reformpedagógia-történeti tanulmányok. Európai kölcsönhatások, nemzeti sajátosságok (Neveléstudománytörténeti tanulmányok, 2002)
Fejezetek a mozgalom európai hagyományaiból - Pukánszky Béla: Reformpedagógia Szegeden a két világháború között
Pukánszky Béla Szegedi Tudományegyetem Reformpedagógia Szegeden a két világháború között Az 1872-ben Kolozsvárott alapított, 1921-ben Szegedre költözetett, majd 1940-ben szülővárosába hazatérő Ferenc József Tudományegyetem pedagógiaprofesszorainak munkásságában érzékelhető valamiféle markánsan egyedi jelleg, jól felismerhető arculat, amely ezt a pedagógiai műhelyt - az egyes képviselők elméleti rendszereiben fellelhető eltérő vonások ellenére - egységes irányzattá kovácsolja. Munkásságuk nyomán olyan pedagógiaelméleti „vonulat” született, amely az évtizedek során a nevelésről, oktatásról való gondolkodás és az ebből fakadó pedagógiai gyakorlat egyik meghatározó elméleti hátterévé vált Magyarországon. E tudományos iskolák képviselőinek - a professzoroknak és közvetlen munkatársaiknak - gondolkodásmódjára a konvencióktól való eltérés igénye az új utak keresésével párosult, így szinte valamennyien szorosabb-lazább szálakkal kötődtek a századforduló táján kibontakozó pedagógiai reformmozgalmakhoz, a gyermek személyiségét középpontba állító, annak tanulmányozását fő feladatként megfogalmazó irányzatokhoz. A gyermeki személyiség iránti érdeklődés már az első kolozsvári pedagógiaprofesszor, Felméri Lajos (1840-1894) munkásságában is tetten érhető. Neveléstani szakmunkái és széles olvasóközönségnek szánt művei egyaránt bizonyítják, hogy gyermekfelfogása a reformpedagógia későbbi „klasszikus” képviselőinek gyermekképét 101