Zalán Vince szerk.: Az Ember-lépték. Ember Judit portréja (Osiris könyvtár - Film, 2003)

Osins könyvtár „Szerencsére eljutottunk oda, hogy nem lehet tudni, hogy mi a dokumentumfilm és mi a játékfilm. S mivel itt tartunk, az a fajta filmcsinálás, hogy én megkérdezem Pistikét, mi a véleménye a mákos tésztáról, s aztán a mákos tésztát is megkérdem, hogy mi a véleménye Pistikéről, s aztán a vágóasztalon vitát kavarok belőle - így ma már nem szabad filmet csinálni. S nem azért nem szabad, mert ez úgynevezett »beszélő film«, mert hát az emberek - többek között - beszélgetni is szoktak, meg mellé­beszélni, meg hazudni, meg hozzászólni, meg nyilatkozni és így tovább, s a hangosfilm nem mondhat le a szinkronhangról. S az is missziót teljesít, aki az emberi arcon, a hozzá tartozó gesztus­rendszeren be tudja mutatni, hogy íme, itt van, itt látható, most hallható a hazugság maga. Emberek, legyetek éberek! Csak nem biztos, hogy ez a mikrofon ide-oda rángatásával érhető legjob­ban tetten. Mert az emberek nemcsak nyilatkozni szoktak, ha­nem mást is, esetleg mást nyilatkoznak és mást cselekszenek, s ezt is meg kell mutatnunk, csak előbb - forgatás előtt - ki kell találnunk hozzá a legmegfelelőbb formát, módszert, technikát, jelenetek egymásutánját, amelyben az általunk felismert, filmen eddig még sohasem látott valami megnyilvánulhat. Én nem hi­szek azoknak, akik fognak egy felvevőgépet, egy magnót, pár ezer méter nyersanyagot, s elindulnak forgatni, hogy majd a valóság kinyílik előttük, s minél többet forgatnak, annál inkább kinyílik, s annál inkább valóság. Manapság nem oly kacér a lét, hogy csak úgy magától feltárulkozzék. S gyanítom, hogy soha nem is volt. Koncepció nélkül nem lehet filmet csinálni. Nem az a baj, hogy valakinek prekoncepciója van, hanem hogy milyen az a prekoncepció: múlt századi, század eleji, közepei, mai vagy a jövő századig érő. Merev, görcsös vagy elég rugalmas ahhoz, hogy a forgatáson bekövetkezett, az előre elképzelthez mért változásokat, másságokat be tudja építeni. De ha nincs meg előre az a valami, ha nem dolgozott ki többféle verziót, amihez képest a dolgok elmozdulnak, átalakulnak, visszájukra fordulnak, akkor csak a stagnálást észleljük, s elhisszük magunknak, hogy a világ áll, a Föld nem forog.”

Next