Bai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András: A biomassza felhasználása (2002)
6. Energetikai lehetőségek
értékelhető. Hazánkban még jóformán ismeretlenek az ún. „közösségi beruházások”, ahol a társtulajdonos fogyasztó is egyúttal. Nyugat- és Eszak-Európában viszont szép számmal működnek eredményesen ilyen típusú vállalkozások, különösen az energiaiparban. Nálunk is terjedőben van azonban az ún. „harmadik feles” finanszírozás, melynek lényege, hogy az energiaköltségek várható csökkenése alapján az ESCO (Energy Service Company) vállalja a beruházás teljes körű finanszírozását és lebonyolítását. A beruházó az ESCO-nak az addigi energiaköltséget fizeti, az ESCO viszont csak a tényleges (csökkent) mértéket utalja át a közszolgáltatónak, a különbség a törlesztőrészlet. Ezt a megbízó a megtérülési időn túl — a szerződésben rögzített ideig — fizeti. Ezt követően kerül a berendezés a beruházó tulajdonába. Rendkívül fontos lenne a közösségi beruházásoknál, hogy a vállalati szinten képződő éves nyereség minél nagyobb részét a biotrágya, a csatornadíj és a szemétszállítás ártámogatása formájában kapja vissza a lakosság. Ez garanciát nyújthat a biztos alapanyag-ellátásra és minden lakos számára egyformán előnyös. Ezzel szemben a távhőszolgáltatás kedvezményessé tétele csak az ott lakók egy részét érintené. A villamos energia értékesítése nem közvedenül a fogyasztók, hanem a területileg illetékes áramszolgáltató vállalat felé történik, így itt nincs értelme az árcsökkentésnek. Az ártámogatásnak egyúttal adócsökkentő szerepe is van, így egyfajta „burkolt” állami támogatásnak is tekinthető. 6.3.3.2. Hazai és nemzetközi elterjedés Magyarországon napjainkban szinte minden település rendelkezik saját szemétteleppel. Közülük 14 helyen összesen mintegy 13—15 millió m3 hulladékból folyik depóniagáz kinyerése, melynek mennyisége évente elérheti a 100—120 millió m3-t, fűtőértéke pedig az 1,8—2 PJ-t. Ennek csak töredékét hasznosítják, ténylegesen 0,3 MW beépített kapacitással mintegy 2 GWh elektromos és 12 TJ hőenergiát állítanak elő. A közel 60 hazai szennyvíztisztító telep közül 12 helyen termelnek biogázt. Jelenleg évi 60—70 millió m3 alapanyagból 6—7 millió m3 biogáz keletkezik, melynek fűtőértéke eléri a 0,15 PJ-t. A termékeket túlnyomórészt — hő- és elektromos energiaként — felhasználják, 1 MW beépített összkapacitás 7 GWh elektromos áramot és 120 TJ hőenergiát állít elő. A hazánkban működő biogáztelepek elhelyezkedését a 37. ábra mutatja be. A világon már 1983-ban 9 millióra becsülték a biogáztelepek számát, melyből a Távol-Keleten mintegy 7,5 millió — nagyobbrészt kisüzemi méretű és kézi üzemelésű — működik főleg egészségügyi és energianyerési céllal. Ezen létesítmények eredményes működése olcsóságukban rejlik, hiszen keverő-berendezésük egyszerű, a meleg éghajlat miatt fűtedenek és fóliafedésűek. Az EU-ban a közepes és nagyobb szennyvíztelepeken általánosan alkalmazott eljárás a villamos energia előállításával kombinált biogáztermelés. Minimális értékként várják el a 25 l/lakosegyenérték/nap gázkihozatalt, az 50 kW-os gázmotor-137