Vasa László: A családi gazdálkodás ökonómiája (Budapest, 2011)
4. A családi gazdaságok
kívánta elérni. Az 1960-as évek végére az Európai Közösség a legtöbb agrártermékre védelmi és támogatói rendszert épített ki. A családi gazdaságok teljesítő képessége érezhetően növekedett. A magas, közösségen belüli élelmiszerárak ösztönzőleg hatottak a mezőgazdasági termelésre. Viszont a magas belső árakat a lakosságnak kellett elviselnie, s ehhez megfelelő bérjövedelemmel kellett rendelkeznie. Említésre méltó az egyre erősödő agrárprotekcionizmus (magas védővámok rendszere), amely a közös agrárpolitika egyik velejárója lett, és a Közös Piacra élelmiszert exportáló országokat rendkívül kedvezőtlenül érintette. Ez a fajta protekcionizmus, bár finomabb formában, de még ma is megfigyelhető az erősen agrárjellegű nyugat európai országokban (Tóth, 1996). Szót kell ejteni az 1960-as években napvilágot látott Mansholttervről. A KAP akadályozta a mezőgazdasági munkaerő csökkenését és a farmok korszerűsítését, elősegítette viszont a termékfölösleg kialakulását, amely újabb költségekkel terhelte a közösséget. Ilyen körülmények között elkerülhetetlennek látszott az agrárpolitika felülvizsgálata és új alapokra helyezése. Ennek jegyében született meg a Sicco Mansholt nevéhez fűződő „A mezőgazdaság 1980” elnevezésű terv (1968), amely az 1970 és 1980 közötti 10 éves időszakra fölvázolta a közös agrárpolitika reformjával - elsősorban a szerkezet átalakítással - kapcsolatos elképzeléseket. A terv fő célja az ártámogatás növelésével szemben a termelékenység növelése, a termelési költségek csökkentése, a farmszerkezet átalakítása volt. Mansholt szerint olyan családi gazdaságokra kellett volna korlátozni a közvetlen támogatásokat, amelyek meghatározott időszakban legalább két - teljes munkaidőben dolgozó - munkaerővel megfelelő üzemi jövedelmet érnek el, munkaerőnként évi 2300 órát teljesítve. Azaz életlépes családi gazdaságok kialakítását célozta meg egy átfogó szerkezetváltáson keresztül. Elképzeléseit akkoriban igen erősen támadtak, azonban az idő őt igazolta, hiszen néhány évtizeddel később valóban meg kellett valósítani az általa előrevetített reformokat (Tóth, 1996). Az 1980-as végéig bevezetett intézkedések nem bizonyultak elégségesnek. A gazdálkodóknak fizetett magas intervenciós árak túltermeléshez vezettek a kvóták bevezetése ellenére. Ráadásul ezzel párhuzamosan az agrárszektoron belül jelentős mértékben nőttek a jövedelemkülönbségek, ugyanis a mezőgazdasági támogatások 80 százalékát a legnagyobb és legtermelékenyebb gazdaságok vitték el. A KAP agrártámogatásai tehát eredeti céljaikat, a családi kisgazdaságok támogatását nem érték el, 153