Mónus Bertalan (szerk.): A dió integrált és biotermesztésének kézikönyve (Budapest, 2002)
Dr. Gyöngyössy Mátyás: A dió biotermesztése
szór évtizedek kellenek ahhoz, hogy a közvetlenül emberen mutatkozó következmények észlelhetők legyenek. Az alkalmazott vegyszerek egy része felszívódó (szisztemikus), lebomlási folyamataik a talajban különböző növényekben, növényi részekben, különböző körülmények között nem ismert. Általában nagy élettani hatásúak - hisz ezért pusztítanak el káros élő szervezeteket - nem tudni, hogy az ember szervezetébe jutva milyen károsodást okoznak. Egyesek lehet, hogy felhalmozódnak és bizonyos nagyobb koncentrációban fognak hatni, mások észrevétlenül tesznek kisebb károkat a szervezetünkben, de ez folyamatosan és éveken keresztül ismétlődve, komoly káros elváltozásokat okozhatnak. A kontakt, felületen tapadó szerek esetében gyártási cél, hogy az jól tapadjon és az eső ne mossa le. Ilyen szer esetén a növényt megmosva fogyasztó ember, gondossága ellenére is szervezetébe juttatja a mérgező anyagot. A gyümölcs hámozva fogyasztása nehézkes, nem gusztusos, az értékes íz- és illatanyagokat, a vitaminokat jórészt nélkülözi, a hámozás olykor lehetetlen is. A fogyasztott gyümölcs felületén természetesen megtalálhatók a talaj, a víz, a levegő ártalmas szennyezékei is, ezek is antropogének, azaz emberi eredetűek. Ezek ellen a globális, jórészt ártalmas szennyezékek ellen még nehezebb védekezni. Mindezek felelőssé tehetők az utóbbi évtizedekben, különösen Magyarországon mutatkozó népegészség romlásáért, súlyos, sokszor gyógyíthatatlan betegségek elterjedéséért. Ezek miatt a modem gondolkodású ember elveti a konvencionális, ipari, vagy „vegyszeresének nevezett termelést, az ésszerű integrált termesztést választja, ha önmaga nagyon igényes, vagy magasabb igényeket szándékozik kielégíteni, akkor pedig ökológiai, azaz biotermesztést folytat. Az ipari jellegű mezőgazdasági termelés jellemzői A gazdaság szerkezetének kialakításakor a minél nagyobb árbevétel, a lehető legnagyobb nyereség elérése a cél. Ehhez a piaci igényeket veszik elsősorban figyelembe, a növény termesztésének ökológiai feltételeit másodlagosan kezelik. Ezért nincs összhang a környezeti feltételek és a termesztett növény igényei között, pl. víz, levegő-, fényviszonyok, a talaj ásványi összetétele, tápanyag-szolgáltató képessége, szerkezete, humusztartalma, kémhatása, nedvessége, talajvízszint magassága, a levegő tisztasága, páratartalma stb. A sokféle hatás összegződése, a különféle arányok, tovább bonyolítja a növényre gyakorolt hatást. Bármely feltétel hiányzik, azt mesterségesen kell pótolni vagy kialakítani, ha a terméseredményben a maximumra törekszünk. A korábbi évtizedek „ipari termesztést” folytató nagyüzemei a környezet által nem biztosított növényi igényeket drasztikus módon elégítik ki. A nagyadagú műtrágyázás valóban nagy terméseket eredményezett, de káros következményei is voltak: • Talajvizsgálatok ellenére aránytalanná válik a tápanyagellátás, a mikroelemekből hiányt, a makroelemekből túltengést eredményez. Ennek sok-sok káros következménye van. 122