Mónus Bertalan (szerk.): A dió integrált és biotermesztésének kézikönyve (Budapest, 2002)
Dr. Mónus Bertalan: Az integrált diótermesztés technológiája
hét tenni. A környezetbarát technológiák alkalmazása mindannyiunk érdeke, így bízhatunk benne, hogy lehetőség lesz támogatni a termikus gyomtalanítási eljárás elterjedését. Szabó Géza igazgató a technológia hazai meghonosításának kezdeményezője szerint a módszer használatával Magyarország ezen a területen csatlakozik a hasonló európai folyamatokhoz. Tápanyag-gazdálkodás Ültetvényeinket a lehető legjobb kondícióban kell tartanunk, hogy alkalmasak legyenek az állandó nagy termések kinevelésére. Az elégtelen táplálás és az egyes tápelemek túladagolása terméscsökkentő hatású. Rendkívül fontos tehát a fa igényének, az optimális kondíciónak pontos ismerete. Ezen a téren viszont ma még sok kérdés tisztázatlan. Első megközelítésben a növényi részek, termések analízisével meghatározták az egy év alatt a talajból kivont tápanyagmennyiségeket azért, hogy legalább az évente felhasznált tápanyagot pótoljuk vissza a talajba. A kivett tápanyagmennyiségeket vissza kell adnunk a talajba, de tévesnek bizonyul az a mechanikus szemlélet, amely szerint csak azt kell visszapótolnunk, sem többet, sem kevesebbet. Egyáltalán nem kell pótolnunk hosszú évekig azokat az anyagokat, amelyekből bőséges készlet van a talajban, és esetleges adagolásuk semmilyen hatással sincs a növényre, semmilyen előnyt nem jelent a termesztés számára (pl. ezért nem adnak rendszeresen káliumot Kaliforniában). Számos kísérlet viszont azt bizonyítja, hogy a felhasznált nitrogénmennyiségnek két-háromszorosára is szükség van a nagy termésekhez. Azt is tudnunk kell, hogy a talajok különböző mértékben kötik meg a tápanyagokat (foszfort, káliumot), így a kijuttatott hatóanyagnak sokszor csak a töredéke áll a növény rendelkezésére, ezért a talajból kivont anyagnak esetenként a többszörösét kell visszajuttatnunk. A növény tápanyag-felhasználásának elemzése tehát nem tud a termesztő kezébe gyakorlati értékű adatokat adni. Nagyobb segítséget jelent a talajanalízis, amely a talaj számos tulajdonsága mellett a tápanyagtartalmáról is pontos tájékoztatást ad. A talajvizsgálatból megismert tápanyagtartalom a telepítés előtti feltöltő' trágyázás kiindulópontja, és pontosan jelzi az évenkénti műtrágyázás hatását is a talajban. Jó tápanyagkínálatot, a talaj jó ellátottságát kell létrehoznunk, amelyhez homoktalajokon lényegesen kisebb tápanyagszint szükséges, mint agyagtalajokon. Mindaddig, amíg a kívánt tápanyagszintet a talajban el nem érjük, nem elég csupán a kivett tápanyagok évenkénti pótlása, mert a gyenge kínálat mellett a felvehető tápanyag mennyisége csökkentheti a gyümölcsfa hozamát. A kálikészlet jelentős részét képes lekötni a talaj agyagtartalma, ennek hatására a viszonylag nagy tápanyagszint ellenére is éheznek a növények. Ezért a telepítés előtti műtrágyázáskor a talaj agyagtartalmától függően olyan nagy mennyiséget kell kijuttatnunk, hogy az agyagásványok telítettségét megközelítve elérjük azt az állapotot, amelyben a tápanyagok egy része a növény számára már felvehető (vízoldható). Ennek az összefüggésnek az ismeretében az újabb tudományos szemlélet szerint a talajanalízis során nem az összes kicserélhető tápanyagot kell vizsgálnunk, hanem elsősorban a növény számára felvehető vízoldható tápanyag mennyiségét. 74