Láng István - Csete László - Jolánkai Márton (szerk.): A globális klímaváltozás: hazai hatások és válaszok A VAHAVA jelentés (Budapest, 2007)
A klímaváltozás hatásterületei: a légkörvédelem és az alkalmazkodás megoldásai
Somlyódy László a hazai vízgazdálkodásról és az EU Víz Keretirányelveiről A hazai vízgazdálkodás sajátosságai és stratégiai pillérei. A vízgazdálkodás szempontjából Magyarország közismerten a „legek” országa (Somlyódy, 2002): a Föld egyik legzártabb medencéje legmélyén helyezkedik el. Az Alföldön a lefolyástalan, vagy elöntésnek kitett területek aránya nagy. Vízjárását a szélsőségek jellemzik: az árvíz, belvíz és aszály egyaránt kulcskérdés (16. ábra, 1. a színes mellékletben). A fajlagos felszíni vízkészlet az egyik legnagyobb Európában, de túlnyomóan külföldi eredetű. Az országon belüli lefolyás hozzájárulása ehhez messze a legkisebb a kontinensen. A vízkészlet-gazdálkodás néhány térségben igen nehéz, amelyhez hozzájárul a kis vízfolyás sűrűség. Az ország vízgazdálkodása alapvetően nemzetközi tényezőktől függ. A hidrológiai viszonyok a területváltozásra és a potenciális éghajlatváltozásra feltehetően érzékenyen reagálnak. Az ország területe szinte kizárólag osztott, több országhoz tartozó vízgyűjtőkből áll. A lefolyási viszonyok döntően a környező országok területhasználati viszonyainak a függvénye. Kitettségünk és a kockázat nagy. Az ivóvízellátás döntően a felszín alatti vizekre épül. A közműolló az elmúlt tizenöt év fejlesztései ellenére még mindig igen magas. Az országot a települések környezetében elszennyeződött felső vízadó réteg, a sérülékeny parti szűrésű vízbázisok, a védett rétegvizek és a talajvízforgalom tisztázatlansága jellemzi. Felszíni vizeink közül a kis hígító képességűek minősége rossz. Sekély tavaink az eutrofizálódás különböző mértékű jeleit mutatják. A rendszerváltást megelőző évtizedek több, nem-fenntartható fejlesztése, a meglévő infrastruktúra gyakori elhanyagolása gazdasági okok miatt és a befejezetlen fejlesztések - beleértve a Duna és a Tisza szabályozását is - sok és nem könnyű koncepcionális, rehabilitációs és rekonstrukciós feladatot adnak. A vízgazdálkodás fejlesztési költsége nagy, a következő évtizedre mintegy kétezer milliárd forintra becsülhető: a cselekvések ütemezése és a megfelelő finanszírozási formák megtalálása kulcskérdés. A jövő vízgazdálkodásának a meglévő adottságokkal és a hagyományokkal, továbbá a tág értelemben vett átalakulásból származó bizonytalan trendekkel szükséges számolnia. Flasonlóan számolnia indokolt a változó szemlélettel, amely a követéssel, a védekezéssel és a rövid távú gondolkozással szemben a megelőzésre, a hosszú távon fenntartható megoldásra, a környezettel, a természetvédelemmel, a területfejlesztéssel stb. való integrálásra fekteti a hangsúlyt. Gyakran felveti új koncepciókon alapuló megoldások bevezetését, amelyek kombinálása a meglévő vízi infrastruktúrával nem egyszerű feladat. Alapvető a jövő integrált vízgazdálkodásának kimunkálása és az új kihívások figyelembe vétele. Ide tartozik az EU-tagságból adódó követelmények teljesítése és az éghajlatváltozás következményeinek kezelése is. EU csatlakozás és a Víz Keretirányelv. Az EU csatlakozás folyamata felgyorsította a vízgazdálkodás feladatainak végrehajtását azzal, hogy számos olyan ésszerű intézkedést írt elő, amelyet egyébként is meg kellett volna tenni, de valószínűleg e nélkül ez lassabban történt volna. Új tervezési módszerek, monitorozási alapelvek és határértékek jelentek meg. Az integrációs folyamat fontos eleme a magyar vízzel kapcsolatos jogrendszer harmonizációja az EU joganyaggal. Ez mintegy 20 új, EU konform jogszabály megalkotását, illetve módosítását jelentette, amelyek végrehajtása komoly gazdasági következményekkel is jár. A rendeletek egy része új szabványokat (határértékeket) vezetett be az ivóvízzel, a fürdéssel és a halászattal kapcsolatban, míg más rendeletek és kormányprogramok célja a vízszennyezést okozó tevékenységek ellenőrzése és korlátozása, mint például veszélyes 126