Rubovszky András - Szigeti Andor - Walkó Miklós: A magyar vendéglátás és turizmus újkori története (2009)
Kávémérések, kávézók, kávéházak
A VENDÉGLÁTÁS TÖRTÉNETE120 Kiss József írta erről a fogadó-kávéházról, hogy különösen a pesti vásárok idején volt nemcsak forgalmas, de néha félelmetes is, minden érdekességet lehetett is kapni: rőzselángon sütött lángoskenyértől a pirospozsgás szobacicusokig, akik nem karmoltak, még ha cirógatták is őket (Gundel Imre fogalmazása). Vásárok idején nem volt tanácsos ide pisztoly nélkül belépni, sőt amint a neve is mutatja, két pisztoly nélkül. London kávéház, Budapest, Oktogon. 1864-ben már volt itt egy fogadó, majd utána épült a 60 szobás London szálloda. A fogadó érdekességéhez tartozik, hogy minden szobában volt egy bádog lavór a vendégek részére, hogy ne kelljen kimenni az udvarra és ott mosdani. Kávéháza 1869-től működött, de volt vendéglője is. Rendszeres vendégei voltak a hozzátartozó kávéháznak Krúdy Gyula, Szép Ernő, Molnár Ferenc és a Pesti Hírlap szerkesztősének néhány tagja. Az már szakmai érdekesség, hogy a Molnár Ferenc által kedvelt káposztás rétest számára M: F: betűk alakjára formázva sütötték. Egyik leghűségesebb vendége Márai Sándort olt, aki 1940-ben itt írta „Szindbád hazamegy” című regényét, amelyben leírja Krúdy itt töltött utolsó éjszakáját: „Ritka volt már az olyan kávéház Budapesten, ahol valódi, régi feketemárványból faragott asztalok mellett makaóztak a vendégek... A hajós különösen azo-Szorvos vendéglő kát a kis, öntöttvas lábú, kerek asztalokat szerette, amelynek térfogata, magassága tökéletesen megfelelt a célnak: csak ilyen asztalon lehetett oly figyelmesen és oly gondterhesen könyökölni, elhelyezni újságot, vizespoharakkal megrakott nikkeltálcát, feketekávés poharat, hamu és gyufatartót, ahogyan kellett és illett, ha azt akarja a kávés, hogy a vendég jól érezze magát és hosszabb tartózkodásra rendezkedjék be... A London kávéházba még olyan körültekintően léptek be a vendégek, és a fekete márványasztalok mellett oly körülményesen foglaltak helyet, hogy rögtön látni lehetett, ők nemcsak kávét inni jöttek ide, hanem életük egy szakaszát eltölteni a boltívek alatt. ” Luxor kávéház, Budapest, V. kerület. Alapításának pontos idejét a gyakori tulajdonosváltozások miatt nem ismerjük, ezért elég nehezen találta meg vendégkörét. Kellér Andor ina le „író a toronyban” című könyvében Szomory Dezső Luxor-béli életét és kávéházi tartózkodásának néhány érdekes mozzanatát. Az biztos, hogy a kávéház-tulajdonosok nagy tisztelete övezte Szomory Dezsőt, ingyen járt neki a mindig forró kávé, és az ételekért is csak annak nyersanyagköltségét kellett fizetni. Ha fázott, külön kapott plédet a pincérektől, szóval a Luxor gazdáitól megkülönböztetett bánásmódban, mondhatni tiszteletben részesült. Az államosítást a Luxor sem kerülte el, vendégei meg-A MAGYAR VENDÉGLÁTÁS ÉS TURIZMUS ÚJKORI TÖRTÉNETE