Buza Péter (szerk.): A nagy Kadarka könyv (Budapest, 2012)
Tarján Tamás: A NAGY KADARKA
Hogyha szeretsz, ne nézz másra, Ne adj okot kacsintásra, ragyogó csillagom, galambom. Azt mondják, hogy korhely vagyok, ragyogó csillagom, galambom, Mindig a kocsmába járok, ragyogó csillagom, galambom. Ha járok is, mi gondjuk rá, Semmi közük nekik hozzá, ragyogó csillagom, galambom. (Ismeretlen szerző Nótáskönyv, összeállította Sárosi Bálint, 2010.) [KULACSOMBA KADARKÁT TÖLTSÉTEK...] Kulacsomba kadarkát töltsétek Apadjon el bánat-könnyek árja, Drága nedű légy ma az én múzsám, Ajkam az ihlet tavaszát várja. Remény-Testvér, keress gyöngyszemeket Kicsi tábor nótás világában, Aranyszállal szép csokorba kötve Megváltó fényt sötét éjszakában. Elűzi a gondok zord fellegét, Lelked sokszor dalban talál vigaszt, Lelkes kicsi gárda, sohse csüggedj, Elérjük a sikert nyújtó tavaszt. Tekintsük sorstársnak, ki dalt szeret, Tegyünk hitet a szép nóta mellett. (Ismeretlen szerző [Benke László Benke László: Kadarka mellett [1935]) RAVASZ NEDŰ A KADARKA... Ravasz nedű a kadarka, Lassan küldöm a garatra. Ne virtuskodj vele, komám, igen nagyon sokáig, Villámgyorsan leszaladhat mindkét lábad sarkáig. Sok jó nóta van ám benned, Pince csendjét ne keressed. Jobb helyed lesz nádfonatos, öt-hat pintes kancsókba, Derűt fakaszt édes fürtöd minden egyes bogyója. (Körtvélyessy Zoltán Benke László: Kadarka mellett [1935]) POHARAMBAN GYÖNGYÖZIK A KADARKA... Poharamban gyöngyözik a kadarka, Karjaim közt szép kedvesem a barna. Jobb kezemmel poharamat emelem, Balkezemmel a babámat ölelem. Mámor van és életkedv a jó borban, Két szemedben, édes rózsám, üdvöm van. Ha a gond és ha a bánat környékez. Bort iszok és lányt ölelek, nyugtat ez. (Ifjabb Fekete János - Benke László: Kadarka mellett [1935]) Ha netán ráunnánk a közhelyességükben, giccsességükben is hangulatfestő klapanciákra, sietve fordulhatunk a 20. század első harmadának két igényes borverséhez, melyeket a bormotívumot kóstolgató fiatal József Attila vetett papírra 1922-ben (a Részeg a síneken című és más darabokkal egy időben). A tizenhét éves költő nagy valószínűséggel tudott a Carmina buranáról, vagy a borünneplés, mámorkeresés más társas, deákos, énekelhető szövegeiről. S egyéb előzményekről is. Az Ugy-e, pajtás! szinte tüntet Petőfi- és Babitskövető megoldásaival. A Hymnusban Vörösmarty A vén cigányának „Véred forrjon mint az örvény árja" sora cseng vissza, amint azt a „Vérem forrjon véled össze" sor tanúsítja. Ismerve a költő életét, ízlését, egyik költemény sem más, mint derűs, hetyke szerepjáték, a korai felnőttség fitogtatása. De mégsem egyszerűen játékversek, hiszen például a „Nincs anyám, ki szedjen ráncba" sor szó szerint is megelőlegezi a Tiszta szívveit (1925), az elemi erejű, híres „Nincsen apám, se anyám" verskezdést. A Hymnus a Borhoz (a cím ebben az archaikus - Kölcsey Himnuszának eredeti Hymnus címét követő -, és a Bort szimbólummá személyesítő formában helyes) újfent azon borversek egyike, amelyek színtől, fajtától függetlenül fejezik ki az ital, az „örömelixir" iránti elragadtatást. A „rőt pogány" szófordulatban, a csók, az ajak, a vér (és egyéb) szavakban, a sokszorosan ismételt tűzképben a vörös szín lobog, a gyolcs, a tej viszont egyértelműen a fehérre aszszociáltat. UGY-E PAJTÁS! Ugy-e pajtás mulatunk ma, Pár litert a holnapunkra! Üsse kő, a bor ha drága Diák mulat itt magába! Igyunk azért, igyunk pajtás, Itt a kancsó - egy jó hajtás! Volna nékem bánatom is, Csitítgatom, altatom is. Nincs rendbe a szíve tája Legény felejt itt bujába. 222