Böő István: A szarvasmarhatartás gyakorlata 1. (Budapest, 2005)
Előszó
Előszó A gyakorlatban jól hasznosítható, új típusú könyvet szeretnék az Ön kezébe adni. Mire gondolok? Nem követem a szak- és ismeretterjesztő könyvek eddig megszokott alapszerkezetét: a századokra visszatekintő történeti áttekintést, a szarvasmarha tenyésztés világgazdasági és hazai jelentőségének, hasznosságának, a termékek piaci helyzetének leíráeát, mindezek kapcsán a téma fontosságának bizonygatását, majd a tartás, szaporítás, tenyésztés, takarmányozás, állategészségügy stb. külön-külön fejezetekben történő ismertetését. Nem azért, mert nem tisztelem a hagyományokat és mindenáron formabontó akarok lenni! Egyszerűen a tények és a tények okozta szükségszerűség késztet erre! Mire ez a könyv megjelenik, az Európai Unió egyik tagországa vagyunk! Már most is egyértelmű, hogy az állati eredetű élelmiszerek, így a tej és a marhahús előállításában azok tudnak „talpon maradni”, akik költségtakarékos termelés mellett a fizetőképes piacokon keresett minőséget állítják elő, de most már nem alkalomszerűen, hanem megfelelő mennyiségben, folyamatosan és az „óltól az asztalig” ellenőrizhetően! Az élelmiszerek legfontosabb minőségi kritériumává az élelmiszerbiztonság lépett elő. A tej és a hús jó beltartalmi értéke, megjelenése (csomagolása), a megbízható állat-egészségügyi és élelmiszer-higiéniai háttér ma már nemcsak a feldolgozás és a forgalmazás, hanem a termelés területén is pusztán csak belépők a piacokra! Ennél is több kell! Világszerte - de különösen Európában - növekszik az igény arra is, hogy az állati termékek előállítása környezetbarát, de legalábbis környezetkímélő legyen és - nemcsak divatból - az állatvédelem követelményeinek is megfeleljen! Élelmiszerbiztonság, minőség, ökológia, állatvédelem, biotermék - valljuk be, ezek az Európai Unióban felértékelődő fogalmak, főként azok gyakorlatban történő érvényesítése megkívánja, hogy helyes értelmezésükkel foglalkozzunk, hiszen némelyiknek még az értelmezése sem egységes. Az állatvédelmet pl. sokan kizárólag érzelmi kategóriaként kezelik és az állatszeretettel azonosítják, a kedvtelésből tartott vagy hobby-állatok jogaihoz sorolják, a gazdasági haszonállatokra csak akkor gondolnak, amikor azokat a média egy-egy felháborító eset kapcsán eszükbejuttatja. Az elhivatott állatvédő sem tudja elképzelni, hogy ökológiája nemcsak a pusztán legelő gulyának, de egy szakosított szarvasmarha5