Radics László (szerk.): Alternatív növények termesztése 1. (Budapest, 2001)
Dr. Molnár László: A csicsóka (Helianthus tuberosus L.)
Általában szeptember hónapban, túlzottan esős, nedves, ködös időjárás esetén jelentkezhet a leveleken lisztes bevonat alakjában a „lisztharmat”. Ez azonban számottevő károsodást nem okoz. Nagymérvű fertőzés esetén rézgálicos (bordódé) permetezést alkalmazhatunk. Tárolás közben gyakrabban jelentkezhet a fehérpenészes rothadás, ami elsősorban tárolási hibára utal. Télen a talajban visszahagyott gumóban a mezei vadak (vaddisznó, szarvas, valamint kötött talajokon a mezei pocok) kártételével számolhatunk. A nagyvadakat riasztással, a mezei pockot pedig mérgezéssel (arvalin) tarthatjuk távol a csicsókástól. Öntözés A csicsóka általában nem igényel öntözést, mert normális hazai időjárási viszonyok között öntözés nélkül is kedvező terméseredményeket hoz. Természetesen száraz időjárás esetén, amennyiben erre mód nyílik, az öntözést bő szár- és gumóterméssel hálálja meg. Betakarítás A franciák (Baillargé) könnyen és nehezen szedhető fajtákról beszélnek. Ősszel ugyanis a csicsóka gumója viszonylag nehezen válik el a sztólójáról. Kora tavaszi szedéskor ilyen probléma nincs, s ilyenkor az egy- és kétsoros, jól működő burgonyaszedő gépekkel könnyen és gyorsan lehet a csicsókát betakarítani. Voltaképpen azért is terjedt el hazánkban a kora tavaszi szedés, mivel homokos talajon - néha február végén - a fagyok után a burgonyaszedő gépek kifogástalanul működtek, ugyanakkor a télen át működő almaléüzem is befejezte a feldolgozást, s így - átállítva - a csicsóka feldolgozását végezhette (Hosszúhegyi Mg. Kombinát). A terméseredmények igen széles skálán mozognak attól függően, hogy milyen „belterjesen” termesztjük a csicsókát. Gyenge természtési körülmények mellett is 10-30 t/ha gumó- és általában ugyanannyi szártermésre számíthatunk. Belterjes körülmények között viszont - fajtavariánsoktól függően - a 40-50-60 t/ha gumó- és legalább annyi vagy azt is meghaladó szárterméseket érhetünk el. 177