Székelyhidi Tamás (szerk.): Alternatív vidéki vállalkozások szervezése (Budapest, 2003)
Székelyhídi Tamás: Minőségbiztosítás
Az ökoélelmiszerek minősítése csak komplex módon, az előállítási, feldolgozási, csomagolási, értékesítési feltételek, és körülmények szigorú ellenőrzése révén valósulhat meg. Az ökotermékek minősítése a következők szerint történik: • 1987. óta létezik az ökogazdálkodásra vonatkozó termesztési előírásrendszer, amelyet a Biokultúra Egyesület az IFOAM ajánlásai és az Európai Unió 2092/91. rendelete alapján a magyar sajátosságok figyelembevételével dolgozott ki. • A Biokontroll Hungária Kht. egy független (politikai, szakmai és kereskedelmi érdekektől mentes) ellenőrző szervezet, önálló ellenőrökkel, akik a termesztési folyamatot ellenőrzik, az előírásrendszer követelményeinek megfelelően. • Végül a minősítő szervezet (amelynek az elfogulatlanságot megkérdőjelező mindenféle tevékenységtől és érdekeltségtől függetlennek kell lennie), a különféle feltételeket megvizsgálva eldönti, hogy a kérdéses terület, termelési egység, illetve a termék megfelel-e a biotermékekre vonatkozó előírásoknak. Amennyiben igen, akkor kiállítja az erről szóló tanúsítványt. Az ellenőrzését és a minősítésért a szervezetek díjazást kémek, ami az értékesített termék árának mintegy 2%-a. A Biokontroll Hungária Kht. által végzett ellenőrzés és minősítés kiterjed a szántóföldi és kertészeti növénytermesztésre, az állattartásra, ezek végtermékeire és az élelmiszer-feldolgozás területére is. A Biokultúra Egyesület Szakmai Bizottsága minősíti az ökogazdálkodáshoz ajánlott anyagokat és termékeket (növényvédő szereket, talajjavító anyagokat stb.). Az ellenőrzés eredményét jegyzőkönyvben rögzítik, kiadják a minősítő tanúsítványt, a védjegyet. Az 1999-ig működő rendszer legnagyobb problémája az volt, hogy hazai jogszabály hiányában a belföldi piacon nem volt lehetőség a szabályok megszegőivel, a hamisítókkal szemben jogi eljárás keretében fellépni. A hazai ökorendelet megjelenése lehetővé teszi más ellenőrző szervezetek piacon való megjelenését is, ami a verseny erősödését jelenti. Az integrált növényvédelem fogalma és gyakorlati alkalmazása (Balázs Klára 1998) Amikor az 1970-es évek közepén gyakorlattá vált az ellenőrzött, irányított, okszerű védekezés (területenként, országonként más-más elnevezést részesítenek előnyben ugyanarra a fogalomra), az IOBC/WPRS munkacsoportjainak tevékeny közreműködésével, a megelőző 15-20 év kutató, fejlesztő és szaktanácsadói munka eredményei, a gazdag ismeretanyag és a tapasztalatok birtokában már lehetőség nyílt az embert és környezetét legkevésbé veszélyeztető integrált növényvédelem (Integrated Pest Management - IPM) megvalósítására. Az integrált növényvédelem célja az önmérsékleten alapuló, a minőséget előtérbe állító, ökológiai szempontból optimalizált növényvédelem, amelyben egyre kevesebb természetidegen anyag kerül felhasználásra. 308