Székelyhidi Tamás (szerk.): Alternatív vidéki vállalkozások szervezése (Budapest, 2003)
Csepregi Tibor - Székelyhidi Tamás: Az alternatív vidéki vállalkozások kialakulásának okai, nemzetközi és hazai helyzetük
Az extenzív állattartás nehézsége hazánkban az, hogy igen nagy földterület szükséges hozzá, a befektetések lassan térülnek meg, valamint lecsökkent az extenzív tartásra alkalmas fajták száma és egyedszáma. Az intenzív tartásnál jelentősen kisebb hozamú, de jobb minőségű tejtermékek és húsáruk piaca még nem alakult ki. Marketingszükségletek és -igények A termékmarketinget, termékfejlesztést önálló fejlesztési célként mindösszesen 50 kistérség jelölte meg. Ez azért meglepő, mert emellett a fejlesztési célok nagy része valamiféle termék-előállítást jelent, mely termékeket értékesíteni kell. Felmerül tehát a kérdés, hogy miért nem jelenik meg a termeléssel közel azonos arányú igény a marketingre is. A jelenség magyarázatára kétféle elképzelés van. Az egyik szerint a kistérségek úgy vélik, hogy a marketing nem kistérségi, lokális feladat, hanem az országos politika dolga az árucikkek piacát megteremteni. Elképzelhető ugyanakkor az is, hogy a kistérségek az új, alternatív agrártermékektől, vállalkozásoktól várják el önmaguk menedzselését. A kereslet-kínálat törvényének szellemében a termékeik piacát is adott tényezőként kezelik. Valahogy úgy, hogy hallottam, hogy keresik, én kínálom, itt vagyok, gyere és vedd meg. Márpedig éppen az ilyen speciális termékek esetében fontos a célzott piacok megkeresése, a promóció és a minőségbiztosítás. Már a kistérségek által felismert marketing és termékfejlesztés igények is komoly szakmai és koordinációs feladatot jelentenek, főleg azért, mert ezeket a felismert szükségleteket is kevés erőforrás támasztja alá. A valóságban azonban messze intenzívebb marketingre volna szükség a kistérségekben, különösen, ha a marketing fogalmát nem szűkítjük le egyszerű reklámozásra, mint azt sok vállalkozás menedzsere teszi. A pályázatok elemzése alapján egy kifejezetten reform-orientált kép alakult ki az egész országra vonatkozóan. Szinte teljes mértékben hiányoznak a hagyományos gazdálkodási módok, termékek és intézményrendszerek iránti fejlesztési igények. (Ennek egyik legfőbb oka az egyik oldalról a térségekben meglévő nagyobb vállalkozások érdektelensége a közös tervezés folyamatára, de ugyanígy oka az is, hogy még nincs minőségi térségfejlesztő menedzsergárdája az országnak, vagy még nem tudták kellően felépíteni a hitelességüket az adott térségben, hogy mindenkit megszólítsanak.) Meglátásunk szerint több tény is alátámasztja a kistérségi szint feletti harmonizáció kialakításának szükségességét a fejlesztési célok elérésének érdekében. Egyrészt a várhatóan nagy mennyiségű, hasonló típusú (speciális, vagy alternatív mezőgazdasági) áru értékesítése jól szervezett marketinget és minőségellenőrzést tesz szükségessé. Ez jelen esetben különösen fontos, mert az alternatív termékeknek nincs még kialakult piaca Magyarországon. Másrészt a térképi megjelenítés egyértelműen megmutatta, hogy a fejlesztési irányok területileg csoportosan helyezkednek el, ami megkönnyíti, és racionálissá teszi a területi harmonizációt. Nem tud a piacon megmaradni annyi kisüzem, mint amekkora igényt megjelöltek, egymás konkurenciáját fogják létrehozni a beszállítói és a kereskedelmi oldalon. A programok elkészítésekor nem készült egy táblázat az FVM (megrendelő) részéről, amiben a különböző fogalmak és célcsoportok kerültek volna meghatározásra. így igen sok átfedés és nehezen értékelhető fejlesztési igény került megjelölésre a kistérségi programokban. 76