Székelyhidi Tamás (szerk.): Alternatív vidéki vállalkozások szervezése (Budapest, 2003)
Székelyhídi Tamás: Minőségbiztosítás
ban van az először az USA-ban sustainable agriculture néven megfogalmazott környezetkímélő mezőgazdasági termeléssel (fenntartható mezőgazdasági fejlődéssel). Az integrált gyümölcstermesztés gondolatköre pedig a gyümölcsösökben szerzett integrált növényvédelem tapasztalataiból alakult ki. A kölcsönhatás sokoldalú és eredményes példájának lehettünk szemtanúi az elmúlt évtizedek során. A hatás, amely napjainkban is érvényesül, nem egyirányú. Nemcsak az integrált gyümölcsfavédelemben szerzett tapasztalatok hatnak az integrált gyümölcstermesztésre, hanem ennek fordítottja is érvényesül. Egyidejűleg az egyes országokban, gyümölcstermő körzetekben nyert tapasztalatokat a többiek is felhasználják, továbbfejlesztik és megint átadják. Ez az Európában már régóta tapasztalt, az egymás eredményei (és kudarcai) ismeretének, az ismeretanyagok gyors áramlásának, körforgásának köszönhető, hogy az új termesztési rendszer hatalmas lendülettel indult útjára. Egy másik irányzatnak, illetve a különböző névvel illetett módozatainak, a biogazdálkodásnak (ökológiai termesztésnek, természetszerű gazdálkodásnak, biodinamikus gazdálkodásnak) is régi hagyományai vannak Európában. Ausztriában már a ’20-as években lerakták a biodinamikus szemlélet alapjait. Újabban a zöldek mozgalma nagymértékben segítette kifejlődését, elterjedését. Az irányzatok közül a biogazdálkodás, illetve az ettől alig különböző ökológiai termesztésmódok állnak az integrált termesztéshez a legközelebb. A biogazdálkodás a szűkebb és a tágabb környezetre figyelve, azt a lehetőségekhez képest a legkevésbé megbolygatni kívánó felfogást követi. Kiemelkedő szerepet tulajdonít a talaj szerves anyagának, mint a termőképességet elősegítő, a talajéletet fenntartó alkotórésznek. „Természetközeli” eljárások, anyagok segítségével termel, elutasítja az iparszerű termelés minden szintetikus anyagát és a túlzott energiafelhasználást is. Módszerei inkább tapasztalaton, mint kísérleteken alapulnak, de az évek során alkalmazott különböző „próbálkozó” eljárásaikat kezdik felváltani a tudatos, az ökoszisztéma felépülésére, a kutatási eredményekre alapozott módszerek. Irányzataikat az 1972-ben alakult IFOAM (International Federation of Organic Agriculture Movements) fogja össze, meghatározza azokat az irányelveket, amelyeket az egyes tagországok saját körülményeikhez igazíthatnak. Ezáltal az ellenőrzés és a minősítés országonként más-más formában valósulhat meg. Hazai tagszervezete a Biokultúra Egyesület. Igaz, hogy a biogazdálkodás az európai országokban a mezőgazdasági termelés 2-5%-ára terjed ki - a gyümölcstermesztésben még ennél is kevesebbre - de a környezetet figyelő felfogása, a hasznos szervezetek betelepülésének elősegítésére ajánlott módszerei beépültek az integrált gyümölcstermesztésbe is. A hatás ebben az esetben is kölcsönös, hiszen pl. az integrált gyümölcsfavédelem keretében a különböző hemyókártevők ellen kidolgozott vírus- és baktériumkészítmények felhasználásának a módszereit, a feromoncsapdás előrejelzést, a légtértelítést vagy a „vadászópermetezést” ma már a biogazdálkodás is alkalmazza. 313