Popp József: Az EU közös agrárpolitikája 2014-től (2013)
1. A Közös Agrárpolitika 50 éve
ójába tartozik (pozitív externália), mintsem a globális környezetvédelemhez. A biogazdálkodás is hozzájárul a tájépítéshez és fontos szolgáltatást jelent azoknak a vásárlóknak, akik a biotermékek áraiban elismerik a munkaerő magasabb költségét. Mindenesetre óvatosan kell megítélni a tájvédelmi programok támogatását, amelyek elsősorban a hátrányos termelési adottságokkal, de természeti szépségekkel és gazdag tradícióval rendelkező régiók népességmegtartó erejét növelik. Annak ellenére, hogy a tájvédelem nem igazán agrárpolitikai feladat, beilleszthető a földhasználati politika rendszerébe (Avery, 1997). Az Agenda 2000 kiemelten kezelte a vidék fokozott támogatását. Mérlegelés tárgya, hogy ésszerű támogatással mit érhetünk el vidékfejlesztés címén. Meg kell jegyezni, hogy világviszonylatban sem sikerült komoly eredményeket felmutatni vidékfejlesztési politikával (az eredmény a külföldi segélyprogramokhoz hasonlítható). Az agrártérségek népességmegtartó képességének erősítésére való törekvés nemes cél, de nem tudja megakadályozni - csak lassítani - a vidék lakosságának elvándorlását a városokba. Ez a folyamat a világ legfejlettebb vidéki infrastruktúrájával rendelkező USA-ban is feltartóztathatatlan (lásd a fajlagos keresetek különbségét, a szabadidő eltöltésének lehetőségeit városokban és falvakban stb.). Ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség vidékfejlesztésre, de a realitás talaján kell állnunk a lehetőségek és a várható eredmények vonatkozásában. Az EU-ban az árutermelő gazdaságokat érinti a legjobban a földárak alakulása a jövőben. A mezőgazdasági támogatások egyenes következménye a magasabb földár kialakulása, ugyanis a jövedelem garantálásával csökken a kockázat és emelkedik a föld értéke. Az EU-ban a magas agrártámogatás beleágyazódott a földárba és szinte megfizethetetlen földárak kialakulásához vezetett. A különböző országok földárait összehasonlítva óriási különbség tapasztalható. A földárak csökkenése azt is jelenti, hogy a mezőgazdasági jelzáloghitel jelzálogértéke is csökken, ugyanakkor a hiteltörlesztés nagysága változatlan marad (2. táblázat). Ez az oka annak, hogy az agrárpolitika reformjai során figyelembe vették azt a célt is, hogy a földárak csökkenése fokozatosan következzen be (például a támogatások csökkenő ütemű fenntartásával). Ausztráliában és Kanadában kevés csapadékot kap a termőföld és alacsony a népsűrűség, ezért viszonylag alacsony földárak alakultak ki. Új-Zélandon - az ázsiai országokba irányuló nagyobb tejtermékexportnak köszönhetően - az utóbbi időszakban nőtt a földár. Japánban viszont nagyon szűkös a mezőgazdasági terület, ennek következtében nagyon magas árak jellemzőek a földpiacon (2. táblázat). A felsorolt tényezők mellett a földárakat az egyes országokban leginkább a támogatások befolyásolják. A mezőgazdasági kereskedelem liberalizálásával előreláthatólag Argentínában emelkedik, Japánban és az EU-ban csökken a földár (az európai piac földrajzi közelsége miatt - nagy a felvevőpiac agrártermékekből -, ugyanakkor az EU-ban az agrárkereskedelem liberalizálásával is magasabbak lesznek a földárak, mint például Argentínában). 1. A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA 50 ÉVE 17