Popp József - Oláh Judit (szerk.): Az EU közös agrárpolitikája és a magyar vidékfejlesztési program (Budapest, 2016)
A Közös Agrárpolitika 50 éve
föld értéke. Az EU-ban a magas agrártámogatás beleágyazódott a földárba és szinte megfizethetetlen földárak kialakulásához vezetett. A különböző országok földárait összehasonlítva óriási különbség tapasztalható. A földárak csökkenése azt is jelenti, hogy a mezőgazdasági jelzáloghitel jelzálogértéke is csökken, ugyanakkor a hiteltörlesztés nagysága változatlan marad (2. táblázat). Ez az oka annak, hogy az agrárpolitika reformjai során figyelembe vették azt a célt is, hogy a földárak csökkenése fokozatosan következzen be (például a támogatások csökkenő ütemű fenntartásával). Ausztráliában és Kanadában kevés csapadékot kap a termőföld és alacsony a népsűrűség, ezért viszonylag alacsony földárak alakultak ki. Uj-Zélandon - az ázsiai országokba irányuló nagyobb tejtermék-exportnak köszönhetően - az utóbbi időszakban nőtt a földár. Japánban viszont nagyon szűkös a mezőgazdasági terület, ennek következtében nagyon magas árak jellemzőek a földpiacon. A felsorolt tényezők mellett a földárakat az egyes országokban leginkább a támogatások befolyásolják. A mezőgazdasági kereskedelem liberalizálásával előreláthatólag Argentínában emelkedik, Japánban és az EU-ban csökken a földár. Az EU-ban a mezőgazdasági terület (néhány tagországban a szántóterület) hektáronkénti ára is nagy szélsőségeket mutat. Hagyományosan Hollandiában a legmagasabb a földár, ahol meghaladja a hektáronkénti 40-50 ezer eurót. Ennek csak töredékét teszi ki a földár Svédországban, de Franciaországban is viszonylag olcsó földárakról beszélhetünk. A földár 2000 óta minden tagországokban emelkedett. Az EU-ban is tulajdonképpen a csökkenő földárak ellensúlyozása céljából kompenzálják a gazdaságokat a múltban alkalmazott támogatási formák visszavonásának a következményei miatt (1992. évi КАР-reform, Agenda 2000, 2003. évi КАР-reform, Health Check 2008). A gyakorlatban azonban növekvő földárakkal találkozunk, ezért racionális megközelítést igényel a korábbi magas ártámogatási és jövőbeni exportorientált politika közötti átmenet kezelése, annak ellenére, hogy egy sor járandóság feladására kényszerültek a gazdálkodók. A földárak csökkenésének ellensúlyozására nyújtott (átmeneti) támogatás indokolt, a gyakorlat azonban más képet mutat, ezért a támogatások csökkentése indokoltnak látszik a mezőgazdasági kereskedelem további liberalizálása érdekében. 15