Dr. Terbe István – Dr. Ombódi Attila (szerk.): Zöldségfélék trágyázása és öntözése (Budapest, 2019)
8. Ökológiai tápanyag-utánpótlás a zöldségtermesztésben (Kaponyás Ilona)
275 a növényei se térben, se időben ne legyenek egymáshoz közel, vagyis önmaguk után nem kerülhetnek. A gyommentesség az ökológiai termesztésben csak mechanikailag oldható meg, ezért fontos szempont az is, hogy gyomelnyomó vagy gyomnevelő kultúrák hogyan következnek egymás után. Az előveteménynek időben le kell kerülnie a területről, hogy a másodvetés vagy főnövény gazdaságosan termeszthető legyen. A termesztett növények más és más szerves anyagot hagynak a területen. Míg a fejes káposzta, saláta esetén sok a maradvány, addig a hagyma vagy gyökérzöldségek keveset, a vetésforgó megtervezésénél ezt is figyelembe kell venni. A pillangós növények (borsó, bab) után nitrogénigényes növény következzen. A talaj vízgazdálkodását befolyásoló gyökérmélység és gyökérsűrűség, valamint a lomb árnyékoló hatása befolyásolja a sorrend összeállítását, bár ennek leginkább az öntözés nélküli vetésforgónál van jelentősége. A vetésforgó rotációja, amikor a termesztett zöldségek egy adott időszak alatt az előre meghatározott sorrendben haladnak végig a területen. A körforgás időtartama, amikor ugyanoda visszakerül az adott társított növényváltás, így beszélünk rövid (2–3 éves), középhosszú (4–8 éves), hosszú (8–12 éves) vetésforgóról. A rövid vetésforgót intenzív termesztésben használják, míg a gyakorlatban és az ökológiai termesztésben a középhosszú terjedt el. A vetésforgó során az előre meghatározott sorrendet szigorúan betartjuk, vagy rugalmasan próbáljuk meg alakítani a gazdaságossági feltételeknek megfelelően. Az alapelemeket célszerű betartani, helyettes fajokkal, a növényeket család szerint meghatározni. Az alapegységek a vetésforgószakaszok, melyeknek a területi nagyságát egymáshoz képest arányban kell tartani. Az évelő kultúrákat (76. táblázat) forgón kívüli szakasznak tekintjük, de ha felszámoljuk, akkor az visszakerül a vetésforgóba. 76. táblázat. Évelő zöldségnövények, melyeket vetésforgón kívülieknek tekintünk Család/Faj Termeszthetőségi idő Liliomfélék/Spárga 12–16 év Sóskafélék/Rebarbara 6–8 év Fészkesek/Csicsóka 6–8 év A vetésforgószakaszon belül a területet jobban ki lehet használni, ha egy területre több növény is kerül köztes termesztéssel vagy alávetéssel. Adott területen a növénytársítás kiváló eszköz lehet az ökotermesztés során, amennyiben a növényápolási és a betakarítási munkák során nem jelent többlet energia- és költségráfordítást a többféle kultúra kezelése. Ilyen társítás lehet: zöldhagyma–saláta; csemegekukorica–bab; kordonos paradicsom–zeller; hóna pos retek–sárgarépa stb. Az egymás utáni vetés során másodvetésről beszélünk. Az időbeni sorrend szerint elővetemény–főnövény és másodvetés például a zöldborsó–csemegekukorica–hónapos retek. Ezek a módszerek inkább kisüzemi keretek között kivitelezhetők, de szántóföldi, öntözött zöldségkultúráknál is használhatók. A szabadföldi, öntözött vetésforgók jellemző növényei a nagy vízigényű fajok, burgonyafélék, kabakosok, káposztafélék. A kettős termesztésben így elérhető akár a 150%-os kihasználtság is. Intenzív termesztéshez nagy adagú tápanyag-utánpótlás szükséges. A gépi munkavégzés mellett nagy a betakarítás kézimunkaerő-igénye. Öntözést, intenzív tápanyag-utánpótlást igényel. Kombinált zöldséges vetésforgóban szántóföldi növények is kapnak helyet, melyek a talaj szerkezetére is jó a hatással vannak. A gabonafélék, kukorica és más szántóföldi kultúrák mellett az öntözetlen zöldségfélék a termesztett növények. A területen öntözés nincs, ezért a