Dr. Terbe István – Dr. Ombódi Attila (szerk.): Zöldségfélék trágyázása és öntözése (Budapest, 2019)

8. Ökológiai tápanyag-utánpótlás a zöldségtermesztésben (Kaponyás Ilona)

272 8. Ökológiai tápanyag-utánpótlás a zöldségtermesztésben 8.1. Az ökológiai gazdálkodás fejlődése Az iparosodás és a modern mezőgazdaság vívmányainak az árnyoldalai már a XX. század elején megmutatták hatásukat azzal, hogy a talajélet elszegényedett, a biodiverzitás csök­kent, ami a monokultúrás termesztésre vezethető vissza. A 1920-as években a biodinamikus gazdálkodás alapjait Rudolf Steiner fogalmazta meg. Mai napig a Demeter-védjegyet hasz­nálják, a biogazdálkodás alapjai mellett a holosztikus szemléletet követik, a munkák megvá­lasztása során figyelemmel kísérik a kozmikus ritmust is. Párhuzamosan Hans Müller Svájcban is dolgozott ki megújítható erőforrásokra alapozott mezőgazdasági termelést. 1940-ben Sir Albert Howard „An Agricultural Testament” című munkája fogalmazza meg a mai biogazdálkodás alapjait. Magyarországon az 1980-as években kezdődött a biotermesztés, felismerve a belterjes mezőgazdaság hátrányait. 1987-ben alakult meg a Biokultúra Egye­sület. Az ellenőrző feladatot napjainkban a NÉBIH látja el, a minősítést pedig a Biokontroll Hungária Kht. vagy a Hungária Öko Garancia Kft. végzi. A biogazdálkodásban is többféle irányzat alakult ki, de az alapelvek ugyanazok: csak természetes anyagot felhasználva, a talajélet és a biodiverzitás megőrzése a cél úgy, hogy a természettel összhangban történjen a termesztés. Ma Magyarországon a mezőgazdaság által hasznosított terület 3,5%-án folyik ellenőrzött ökológiai gazdálkodás, ami elmarad az európai uniós 6,7%-tól. Az ökológiai gazdálkodás fogalma „Az ökológiai gazdálkodás egy olyan gazdálkodási, élelmiszer-előállító rendszer, amely tiltja, illetve korlátozza bizonyos növényvédő szerek, műtrágyák, talajjavító szerek, valamint a mesterséges állatgyógyászati készítmények, illetve hozamfokozók használatát. Az ökoló­giai termelés magas állatjóléti szabványokat alkalmaz, elősegíti a természeti környezet megóvását és a fenntarthatóságot. A gazdasági szereplő a gazdálkodás során elvárt elvek, szabályok betartását fokozott ellenőrzés mellett alkalmazza a termeléstől a feldolgozáson keresztül a kereskedelemig. Az ökológiai gazdálkodás rendszeréből származó termékek meg nevezésében az „öko-” előtag, valamint szinonimái, a „bio-” és az „organic-”, azaz orga­nikus gazdálkodás használatosak. A köznyelvben számos hasonlónak tűnő kifejezés fordul elő például „vegyszermentes”, „natúr-”, „hagyományos”, azonban ezek nem értelmezhetőek az ökológiai gazdálkodás szabályrendszere szerint. A 834/2007/EK tanácsi rendelet (Öko EK rendelet) megfogalmazása szerint az ökológiai gazdálkodás a mezőgazdasági termelés sajátos formája, amely a külső források felhasználá­sának korlátozásával (például tilos a géntechnológiával módosított szervezetek felhasználá­sa) a termelés során a helyi erőforrásokat és a természetes folyamatokat részesíti előnyben. Az Öko EK rendelet fogalom meghatározása szerint az ökológiai gazdálkodás a termelé­si módszereknek a rendeletben meghatározott szabályoknak megfelelően történő alkalmazá­sa a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi szakaszában. Az ökológiai gazdál­kodó a rendeletben meghatározott termelési módszereket alkalmazó és termelési szabályokat betartó gazdasági szereplő, aki a rendelet szerinti ellenőrzőrendszer keretein belül végzi tevékenységét.”

Next