Eck Júlia: Dráma- és színházismeret az oktatásban. Oktatási segédlet (Budapest, 2020)
Feladatok a közoktatásban - 4. Irodalom - játékok és drámajátékok az irodalomoktatásban - 4.1 Líra - 4.1.3 Sziveri János: A Kos jegyében - vers és költő
Irodalom -játékok és drámajátékok az irodalomoktatásban egyes saláta élnek egymás hegyén-hátán a népek.”, „Még jó, hogy az embernek mindig akad egy koffere, melybe begyömöszöli holmiját, s meglép az újabb kilátástalanságok felé.”) 39 Négy csoportban négy jelenetet kérnek a mondatok alapján, amelyek nem tartalmazzák a kapott mondatot, de azokon alapulnak. A jelenetek megbeszélésekor, értelmezésekor elhangzanak a kapott mondatok is. Ha minden csoport munkáját megismertük, a mondatokkal dolgozunk tovább: azt próbáljuk meg körbejárni a táblára készült tulajdonsággyűjtéssel, milyen ember lehet az, aki önéletrajzában ezeket írta le magáról. A verset három részre bontva adom oda három csoportnak - a szerkezet könnyen követhetően tagolható a múlt-jelen-jövő állításaira, ezt használjuk mi is. Minden csoport csak a saját versrészletét ismeri egyelőre. Minden szövegrészletben több ellentét is található. Azt kérem tehát a csoportoktól, hogy a saját szövegrészletük alapján építsenek fel egy rövid mozgásetűdöt a szövegrészletekben talált ellentétekre alapozva. A mozgásetűd ritmusát és időtartamát a versszöveg határozza meg. A három csoport már a vers eredeti sorrendjében mutatja meg a jeleneteit, amelyeket értelmezünk, és megismerjük az adott csoport, vagyis versrészlet ellentéteit is. A jelenetek elemzésekor felvethetjük a József Attila- és Radnóti-párhuzamokat is, ezzel a fenyegetettség és a költői forma párhuzamaira is kitérve. Zárásként pedig „színházi pillanatot” próbálunk létrehozni a költő „megidézésével”. A három mozgásetűdöt most folyamatában, a költő szavalatára nézzük-csináljuk végig. (Itt nehézséget a váltás jelenthet: ennek könnyen kivitelezhető technikája, hogy az érkező csoport az előző munkája alatt lassan „keretbe foglalja” a játékteret, majd a saját jelenetük indulásával belépnek a játéktérbe és dolgozni kezdenek, míg a végzett csoport ugyanígy - de gyorsabban - elhagyja azt.) Ez a foglalkozás arra példa, milyen módon közelíthető meg egy ismeretlen alkotó ismeretlen verse úgy, hogy az információk teljes egészében a tapasztalás folyamatából, a megismerési tevékenységből származnak. Az életút megismertetésére sem lesz szükség ahhoz, hogy a résztvevők megérezzék a tragikus költői sors és a versek párhuzamát. (Ha szükségét érezzük, a foglalkozás után az életrajz kiosztható, de ezt is diákjainkra bízhatjuk - ha felkeltettük kíváncsiságukat, biztosan utánanéznek a hívószavaknak.) Ugyanakkor csak mozgásos munkához szokott, gyakorlott csoport számára jó a felkínált feladat. Nekik viszont igazi, szép kihívás. „Sziveri nem volt politikus költő, csak érzékeny mindenre, a társadalom és közvetlen környezete valamennyi rezdülésére... szélhercegként hordozta ”9 Sziveri János önéletrajza a Ladányi István szerkesztésében megjelent Pásztorát kötetből (2014, Zenta).