Pataki Tamás: Erdőszegélyek létesítése és ápolása (Budapest, 2000)
1. Erdőszegélyek és feladataik
1. Erdőszegélyek és feladataik A jól felépített erdőszegélyek nem csak az erdőállományok és a velük határos mezőgazdasági területek védelmében játszanak fontos szerepet, hanem a természet- és a tájvédelemben is. Az erdőszegélyek két formában fordulnak elő:- a külső erdőszegélyekként, amelyek elválasztják az erdőt a más művelési ágakba tartozó határterületektől, mint a mezők, rétek és települések;- a belső erdőszegélyek, amelyek elsősorban az erdei utak mentén, keskeny közlekedési utak, folyóvizek és kisebb tavak, intenzív üdülési területek, kulturális emlékművek és nem beerdősült különleges biotópok mellett találhatók. Fekvés és cél szerint ezeknek gyakran különleges feladataik vannak és különleges módon is kell őket kezelni. Néhány esetben az üdülés és a fajvédelem számára kedvezőbbek, mint a mezővédő erdősávok, amelyek a sűrűn lakott térségekben gyakran „lármásak, vezetékekkel behálózottak, beépítettek (menedékházak, esőkunyhók), vagy a szántó- és zöldségtermelő területeken ártalmas vegyi anyagokkal való szennyeződés révén kárt szenvednek. Az elterjedt belső erdőszegélyeknek említésre méltó formája az idős fák és a fiatalosok közötti folyamatos felújítási szegélyek. Egy hesseni vizsgálat, ebben az erdőben gazdag szövetségi országban, például az erdőszegélyek terjedését mutatta. A mezővédő erdősávok külső szegélye több mint 25 000 km hosszú. Ez kereken 28 m folyamatos szegélyhosszúság 1 ha erdőterületre vetítve (körülbelül 12 m/ha az összes mezőgazdasági területre vonatkoztatva). Ez hozzávetőlegesen megfelel a burkolt erdei úthálózat vagy az ottani összes folyóvíz hosszának. Ha az „ideális” erdőszegély felépítése számára átlagosan 20 m szélességet vennénk alapul, az erdőszegélyek a hesseni erdők 6%-át tennék ki. A külső erdőszegélyek elsősorban a következő feladatokat teljesítik:- a széltől és naptól való védelem,- biológiai gazdagodás,- a tájkép megélénkülése és üdülési érték növelése. Széllel és nappal szembeni védelem Az erdők az alacsony szántóföldi és mezei vegetációból való kiemelkedésük miatt az éghajlati befolyásoknak (a vihar, a szél és a nap) nagyon ki vannak téve. Az erdőszegély szerkezetétől és állóképességétől függ a mögötte elterülő erdőállományok ellenálló képessége. A vihardöntés veszélye mellett nem szabad megfeledkeznünk a szél lappangó befolyásáról, a napsütésről és a lombsodrásról, a talaj elszegényedéséről sem. Az erdőszegélyek kifelé, a mező felé is, szerkezetüktől függő befolyást gyakorolnak. így például védik a talajt a kiszáradástól és a lepusztulástól, vagy érzékeny kultúrákat védenek a fagy ellen. A szegélyhatások azonban a fák árnyékolása és gyökérkonkurenciája révén, hiányzó cserje- és lágyszárú növényzóna esetén, néha hátrányosak is. Különösen kedvezőtlenek az örökzöld, árnyéktűrő fenyőfajok az intenzív mezőgazdasági kultúrák déli és nyugati oldalain, például a szőlőkre nézve. 3