Nagy Adrián - Nábrádi András (szerk.): Farmgazdálkodás (Budapest, 2011)
1. Nagy Adrián: A családi gazdaságok
1. A családi gazdaságok (Nagy Adrián) 1.1. Definíciók, jellemzők Családi gazdaság (Family Farm Business, Familienbetrieb), gazdálkodó család (Farming Family), mezőgazdasági családi vállalkozás, paraszti gazdaság, mezőgazdasági családi üzem, egyéni gazdaság, kistermelés... Első hallásra egymással könnyedén helyettesíthető fogalmak. Ezt a tényt CSERÉSNÉ (1991) is felveti, miszerint hosszú évek óta a családi gazdaságot szinonimaként használják a kistermelés, a kisegítő gazdaság és a magángazdaság fogalmakkal, holott a statisztikában többé-kevésbé ugyanazt a kört fedik le. Ezen megállapítása vitatható, hiszen bár a köznyelvben keverednek a fogalmak, a statisztikában használt definíciók jól lehatároltak, figyelembe véve az apróbb jelentésbeli különbségeket is. A „gazdaság” egy mezőgazdasági termelési egység, az önálló mezőgazdasági üzem hagyományos elnevezése. (MAGYAR ÉRTELMEZŐ KÉZISZÓTÁR, 2001; MAGDA ÉS MTSAL, 2003.) A családi gazdaság vezetőjének, a gazdának bizonyos mértékig vállalkozói képességekkel is rendelkezni kell. KOPASZ (2005) feltételezése szerint „a birtokos parasztság rétegeiben de mindenekelőtt a középparaszti és paraszti nagygazdaságok tulajdonosaiban - az önálló gazdálkodás során kifejlődhettek olyan képességek, mint a kalkuláció ismerete, a piaci jártasság, illetőleg felhalmozódhatott az a tudáskészlet, amely az önálló tevékenység végzéséhez nélkülözhetetlen.” SCHUMPETER (1980) a vállalkozót új „kombinációk létrehozójaként” és a változások előidézőjeként jellemzi. Ehhez csatlakozik SOLOMON (1991), aki szerint a vállalkozó egy „innovatív személy", aki értéket növel időt és fáradtságot nem kímélve, vállalva a pénzügyi, pszichológiai és szociális kockázatot az eredmények érdekében. KIRZNER (1985) a vállalkozókat megkülönböztető jegynek az éberséget (alertness) tartja. A vállalkozó olyan dolgokat vesz észre, amelyek egyébként a fizikai percepció szintjén bárki számára adottak. A nem vállalkozók ezek mellett elmennek, a vállalkozók azonban, akik az adott helyzetet a céljaik felől, a „most”-ot a jövő felől nézik, olyan részleteit tapasztalják a valóságnak, amik mások számára rejtve maradnak. NÁBRÁDI (2004) megállapítása szerint a családi gazdaság (vagy családi vállalkozás) egy speciális vállalkozási forma, önálló kategória, amely jellegéből adódóan szerveződhet akár egyéni vállalkozás, akár tulajdonos társulás formájában is, attól függően, hogy a benne résztvevők mely szervezeti keretet tartják kedvezőbbnek. A mezőgazdasági üzemi struktúrát, azaz a mezőgazdasági termelésben részt vevők lehetséges szervezeti formáit mutatja a 1.1. ábra. Ezen a főfoglalkozású családi gazdaságokat a magántermelőkön belül, az egyéni gazdaságok között találjuk meg. A családi gazdaságok fogalmának számtalan értelmezése létezik. A különböző meghatározások némileg eltérnek egymástól, és országonként is különböznek. Az Amerikai Egyesült Államok farmgazdaságai ugyan gyökeresen eltérnek az európai és a magyar családi gazdaságoktól, de fogalmi meghatározásuk ugyanazokat a problémákat vetik fel. Az USA Mezőgazdasági Minisztériumának megfogalmazása - az egyik 1944-es kiadványában - így szól: „...elsődleges munkaerőforrása a család, és mérete, valamint termelékenysége elégséges a kiadások fedezésére, beleértve a gazdaság fenntartásának költségeit, és olyan jövedelmet biztosít, amely a gazdálkodó család számára kényelmes megélhetést, élelmezést, lakást, 11