Nagy Adrián - Nábrádi András (szerk.): Farmgazdálkodás (Budapest, 2011)
9. Szabó Bernadett: Falusi turizmus, mint mezőzgazdasághoz kapcsolható alternatív jövedelemszerzési lehetőség
A tevékenység három szolgáltatás nyújtását foglalja magában: szállást, étkeztetést és programkínálatot; a vendég részéről pedig olcsó és aktív kikapcsolódást jelent, mely során a vendég a nyújtott szolgáltatások révén megismerheti az adott tájegység hagyományait, bekapcsolódhat helyi, tájjellegű munkákba, például szövésbe, kosárfonásba, szüretelésbe, disznótorba, vagy akár megismerkedhet a helyi jellegzetes ízekkel is. Akkor sikeres igazán, ha a tevékenység mezőgazdasághoz kapcsolódik, az abból származó jövedelmet egészíti ki, és így a mezőgazdasági tevékenység a programkínálatot színesítheti. Ez ugyanakkor a gazdálkodás több lábon állását, diverzifikációját is elősegíti. Olyan területeken lehet jelentős, ahol természetvédelmi megszorítások miatt intenzív mezőgazdaság nem működhet, így a falusi vendéglátás hozzájárulhat a kevésbé intenzív, és környezetbarát mezőgazdaság jövedelmének kiegészítéséhez, továbbá az előállított termékek közvetlenül hasznosíthatók a vendéglátásban. A klasszikus értelemben vett falusi turizmus azt jelenti, hogy a faluban élők fő foglalkozásuk mellett (mezőgazdaság, ipar) jövedelemkiegészítő tevékenységként saját házaikon belül kihasználatlan szálláshelyeiket az üdülés szolgálatába állítják, miközben a falu környezetével és hangulatával megmarad eredeti állapotában. Arra továbbra is mezőgazdasági termelés, állattartás és ezekhez kapcsolódó ipari tevékenység lesz a jellemző. Tágabb értelemben a falusi turizmus nemcsak a falusi porták nyújtotta szolgáltatást jelenti, hanem idetartozónak kell tekinteni a falvakban lévő és létrehozandó idegenforgalmi struktúrák nyújtotta szolgáltatások és ezek igénybevételének összességét, azaz a kempinget, a termálstrandot, és a kocsmát is (CSIZMADIA, 1992). Összegezve az érintett lehatárolásokat a falusi turizmus a falu komplex idegenforgalmi kínálatának az összessége, mely falusi szállásadói, étkeztetési és programszervezési tevékenységből áll a vendégfogadó részéről, aktív és olcsó pihenést jelent a vendég számára. A tevékenység a helyi gazdasági, ökológiai-környezeti és társadalmi erőforrásokra épül, és mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódik (SZABÓ et al., 2009). 9.1.2. A falusi turizmus történeti áttekintése A magyarországi falusi üdülés története a XIX. századig nyúlik vissza. A XIX. század végén a nagyvárosi életforma fokozódó hatására megjelent a nagyvárosi ember nosztalgiája, a vidéki, a falusi nyugodt élet iránt. Ez az igény a huszadik század végére felerősödött. Az 1900-as évek első évtizedeiben egyre több család költözött be a városokba. A kor ifjú nemzedékei már nem tanulhatták meg mindazokat a természethez, a vidéki élet tradícióihoz kapcsolódó ismereteket, amelyek korábban apáról-fiúra, anyáról leányra szálltak (PHARE PARTNERSÉG PROGRAM, 1998). A század elején kialakult a cserkészmozgalom, a gyerekek falusi üdültetésének rendszere. A cél a fiatalok természetismeretének, alkalmazkodóképességének fejlesztése, a vidéki életforma megismerése. Kezdetben a rokonokhoz, ismerősökhöz látogattak el a családok. A vidéki üdülési igényeket felismerve 1929-ben megalakult az Országos Magyar Weekend Egyesület, amely a hazai falusi üdülés és az utazás körülményeinek fejlesztését tűzte ki célul. Munkájuk kiterjedt az egész országra, megyei és községi képviseleteket, községfejlesztő bizottságokat hoztak létre. A század harmincas éveiben aztán a pihenési üdülési szokások, a falu, a vidék iránti igények kialakításával párhuzamosan létrejött egy vendéglátói hálózat, mely speciális igényeket igyekezett kielégíteni. Ezek a szolgáltatások az igényekhez igazodva a hagyományokon alapultak. A középosztály hazai üdültetése és a falusi, paraszti jövedelmek kiegészítése volt a cél. Ezek a szolgáltatások az igényekhez igazodva a hagyományokon alapulnak. A hagyomány által megőrzött szokások, gazdasági tevékenységek, vagyis az élő múlt az, amit a falu kínálni tudott egykor, s kínál ma is a városi embereknek (KÖNYVES, 2002). Az 1930-as években megindulnak a szervezett túrák, nyaralások vidéken. Egy-egy település papjai, tanárai vagy a polgármester elhatározták, hogy városi családokat fogadnak. Ők rend171