Nagy Adrián - Nábrádi András (szerk.): Farmgazdálkodás (Budapest, 2011)
9. Szabó Bernadett: Falusi turizmus, mint mezőzgazdasághoz kapcsolható alternatív jövedelemszerzési lehetőség
déglátók 1992 óta igényelhetnek támogatást, a jelentősebb összegű támogatási források 2008-tól jelentek meg a magyar vendéglátók számára (KOVÁCS, 2009). Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) keretében megjelenő A vidéki élet minősége és a vidéki gazdaság diverzifikálása III. intézkedéscsoporton belül megtalálhatók a vidéki gazdaság diverzifikálására irányuló intézkedések. Ezeken belül a turisztikai tevékenységek ösztönzése intézkedés vonatkozik a falusi és agroturisztikai tevékenységre. Ennek keretében lehetőség nyílik új magánszálláshelyek létrehozására, a meglévők bővítésére és korszerűsítésre, kapcsolódó szolgáltatások fejlesztésére, valamint komplex agro- és ökoturisztikai szolgáltatások indítására és fejlesztésre vissza nem térítendő támogatás formájában. A támogatás maximális értéke már 50 millió Ft. Az Új Széchenyi Terv 2011. január 15-én indul, melyben kiemelt szerephez jut a turizmus fejlesztése is (MATOLCSY, 2010). Bízhatunk abban a gyógy- és termálturizmus, a konferencia- és a kastélyturizmus fejlesztése mellett a falusi turizmus is jelentős támogatáshoz jut. 9.1.8. Nemzetközi kitekintés Nemzetközi kitekintésben a falusi turizmus általában szorosan kapcsolódik mezőgazdasági tevékenységhez és jelentős kiegészítő jövedelemforrás lehet, melyet az olaszországi gyakorlat reprezentál a legjobban. Olaszországban szigorúan szabályozzák a falusi turizmust. Törvény által engedélyezett tevékenységek közé tartozik a szállásadás, az étkeztetés helyi termékekkel (biotermékek), illetve közös programok szervezése a vendégeknek. Ezekkel csak mezőgazdászok foglalkozhatnak. így a falusi turizmus csak kiegészíti a mezőgazdasági tevékenységet, de a vendégfogadó munkaidejének meghatározó részét a mezőgazdasági tevékenységnek kell kitöltenie. Saját magának kell megtermelnie a termékeket - amelyek biotermékek - és ezekkel kínálhatja meg a vendégeit. A szabványnak megfelelő ételeket szolgálhat fel. Azt, hogy hány munkaórát fordítanak a mezőgazdaságra, munkanormával számolják ki. Ezt hegyvidékek esetén szorzókkal növelik, így ott több időt fordíthatnak a turizmusra. További kívánalom, hogy saját szolgáltatást is végezzen a gazda a vendégei számára, mint például lovaglást, vagy gazdaasszony-képzést (SZABÓ, 1999). Három térségben jelentős a szerepe a falusi turizmusnak Olaszországban: • Emilio-Romagna tartományban sok vár található, amelyek tulajdonosai - gyakran a régi várurak leszármazottai - turizmussal és biogazdálkodással foglakoznak. A turizmus keretén belül várjátékokat, valamint vendéglátással kapcsolatos rendezvényeket szerveznek, de csak előzetes bejelentkezés alapján fogadják a vendégeket. • Süd-Tirol főleg a hátizsákos turistákat várja, akik nappal túráznak, este pedig a vendégfogadóval együtt étkeznek és részt vesznek a gazda által szervezett programokon. Ez olcsó üdülést tesz lehetővé. • Toscana az egyik legismertebb olasz tartomány a turisták számára. Azokat a turistákat célozza, akik nappal gépkocsival keresik fel a nevezetességeket, étteremben, valamint a szálláson önállóan használható főzőfülkében étkeznek. Ebből kifolyólag a gazdával alig találkoznak. Ez az üdülés drágább fajtája. Jellemző, hogy más országokban a vendéglátást a fenntarthatóság eszméje szövi át, melyben egyre inkább megjelenik a környezetbarát életmód alkalmazása, bemutatása. A fenntartható falusi vendéglátás szép példáját tapasztalhatjuk Norvégiában, ahol az ökológiai turizmusnak van egyre nagyobb jelentősége. A norvég nép nagyon büszke a tájra, a friss levegőre, a harmóniára és hagyományokra. Nagy szeretettel fogadják a turistákat, s nagy átéléssel m esélnek el helyi történeteket. Ökoturisztikai szolgáltatást nyújtanak, azaz környezetbarát technológiákat alkalmaznak, ideértve a víztakarékosságot, a szennyvíz biológiai alapú megtisztítását, de akár a motorizáció teljes mellőzését is. A turizmust nemcsak a környezetbarát életmód alkalmazásával támogatják, hanem igyekeznek a kultúrával és a helyi hagyományok bemutatásával is összekapcsolni (HORVÁTH, 2009). 178