Kárpáti László - Josef Fally (szerk.): Fertő-Hanság - Neusiedler See-Seewinkel Nemzeti Park Monografikus tanulmányok a Fertő és a Hanság vidékéről (Budapest, 2012)
Képek a térség növényvilágából
hető meg. Említést érdemelnek a tatárjuharos-lösztölgyesek, amelyekre Zólyomi (1957) tesz utalást. A dombsoron jelenleg nincs olyan állomány, amely lösztölgyesként lenne azonosítható, de a Fertő déli partja feletti löszletörések (Balf, Fertőhöz és Hidegség felett) néhány molyhos tölgyese hordoz ilyen jelleget. A térség gyertyános-tölgyeseit Wallnöfer et al. (1993) egy termofd, dombvidéki, a bükk areáján kívül eső (Primulo veris-Carpinetum) és egy hegyvidéki, gyakran bükkelegyes társulásra (Carici pilosae-Carpinetum) bontva tárgyalják. Előbbiben sok a szárazabb tölgyesekben előforduló Querco-Fagetea-faj (pl. veresgyűrű som — Cornus sanguinea, mezei juhar - Acer campestre, fekete lednek - Latbyrus niger, tavaszi kankalin — Primula veris), míg utóbbiban a Fagetalia-elemek túlsúlya figyelhető meg. E társulások együtt is előfordulnak, különbözőségük leginkább edafikus és mezoklimatikus faktorokkal magyarázható. Csapody (1964, 1968) a Soproni-hegység és a Fertőmelléki-dombsor gyertyános-tölgyeseit vizsgálva úgy találta, hogy a két közeli tájegység állományai eltérőek, a hegységben az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens), az erdei varfű (Knautia drymeia), a szelídgsztenye (Castanea sativa) fajokkal, míg a dombsoron számos termofil fajjal jellemezhető állományok fordulnak elő. A dombsor egyetlen nagyobb bükkösét (Pinty-tető) Kárpáti (1956) és Csapody (1975) említi. A térség acidofil lomberdei mészkerülő-gyertyános tölgyesként (Carici pilosae-Carpinetum luzuletosum) és mészkerülő tölgyesként (Deschampsio flexuosae-Quercetum) azonosíthatók. Irodalom Borhidi, A. - Kevey, B. (1996): An annotated checklist of the hungarian plant communities II. The forest communities. In: Borhidi A. (ed.): Critical revision of the hungarian plant communities. — Janus Pannonius University, Pécs, pp.: 95-138. Csapody I. (1955): A sopronkörnyéki flóra elemeinek analízise. - Soproni Szemle 9: 20—42. Csapody I. (1975): A Fertő-táj flórája és vegetációja. Prodromus florae vegetetionsque regionis Peisonis. In: Aujeszky L. - Schilling F. - Somogyi S. (eds.): A Fertő-táj Monográfiáját előkészítő Adatgyűjtemény III. Természeti adottságok: a Fertő-táj bioszférája. - Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, pp.: 1-420. Gáyer Gy. (1925): Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenorikumi flórasáv. — Vasvármegye és Szombathely város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum Évkönyve (Szombathely) 1: 1-43. Hübl, E. (1959): Die Wälder des Leithagebirges. Eine vegetationskundliche Studie. - Verh. Zool.-bot. Ges. (Wien) 98-99: 96-167. Kárpáti, Z. (1956): Die Florengrenzen in der Umgebung von Sopron und der Florendistrikt Laitaicum. — Acta Bot. Acad. Sei. Hung. 2: 281—307. Nikifeld, H. (1964): Zur xerothermen Vegetation im Osten Niederösterreichs. - Verh. Zool.-Bot. Ges. Österreich 103-104: 152-181. Wagner, H. (1941): Die Trockenrasengesellschaften am Alpenostrand. — Denkschr. Akad. Wiss. Wien, Math.Nat. Kl. 104: 1-81. Wallnöfer, S. - Mucina, L. - Grass, V. (1993): Querco-Fagetea. In: Mucina, L. - Grabherr, G. - Wallnöfer, S. (eds.) (1993): Pflanzengesellschaften Österreichs. Teil III: Wälder und Gebüsche. - Gustav Fischer Verlag, Jena - Stuttgart - New York, pp.: 85-236. Zólyomi, В. (1957): Der Tatarenahorn-Eichen-Lösswald der zonalen Waldsteppe (Acereto tatarici - Quercetum). -Acta Bot. Acad. Sei. Hung. 3: 401-24. A Zitzmannsdorfi-rétek A Zitzmannsdorfi-rétek, amelyeket Fertői-réteknek is hívnak, a Fertő északkeleti partja mentén húzódnak északon Weiden am See és Gols, délen Podersdorf am See községek között csaknem 5 km hosszan és 1-1,5 km szélességben. Mintegy 410 hektárjával a terület Burgenland tartomány legnagyobb összefüggő rétje. A hozzávetőlegesen téglalap alapú területet nyugaton a Fertő nádas partja mentén húzódó úgynevezett Seedamm (Tógát), míg északon a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút vonala, keleti peremén a Weiden am See-t Podersdorffal és Illmitzcel összekötő út, délen pedig a Golsi-csatorna határolja. A réteket a nyugati irány kivételével kulturtáj, méghozzá túl101