Böő István: Gazdasági állataink védelmében (Budapest, 2002)
A tojótyúk védelmében
Ha valaki most kezdi az ilyen méretű tyúktartást, nem szükséges drága ólat építenie! Megteszi az egyszerűbb, olcsóbb is, a lényeg az, hogy az általános követelményeknek megfeleljen. Jó a déli fekvésű, 15-20 négyzetméter alapterületű „kúpos” tetejű tyúkól is, amelynek fala azért jól szigetelt (üreges tégla, vályog, kettős falú fa, a falak között szigetelőanyag). Lényeges, hogy a fal belseje sima legyen (meszelés, fertőtlenítés)! Jó megoldás a felül és alul külön nyitható ajtó. Az ilyen épületen az ablakok, az ajtók, a szellőzőnyílások (a falba és a tetőre is tehetünk), és a kibúvónyílások megfelelő nyitásával és zárásával kellő levegőmozgatást, így jó levegőminőséget érhetünk el ventilátorok nélkül is (kitapasztalni!). Az ól padozata lehet tégla vagy döngölt agyag is, általános irányelv, hogy az ablakfelület az alapterület 1/15-1/20-as része legyen (jobbak a befelé „bukó” ablakok). Nagy létszámú állományok (több száz, esetleg több ezer tyúk) tartására mélyalmos, trágyaaknás technológiai alaptípusú tojóházak felelnek meg, természetesen itt kifutó, legelő csatlakozással és olyan módosításokkal, amelyek az állatok természetes viselkedésformáit elősegítik. Ezek inkább a biológiai tojástermelésre speciálisan tervezett istállók. Egy istállóban legfeljebb 3000 tojótyúk tartható (bár láttam 5000-es épületet is), állatsűrűség 6 tyúk/m2. Az istállók tagoltak, egy-egy „fakkban” 150—250 állatot helyeznek el, de a fakkok nagysága ennél több is lehet (pl. 600). Ezeket egymástól dróthálóval választják el, természetesen minden falrésznek külön ajtaja van. Az ablakok a déli oldalon, nagyobb istállókon mindkét oldalon kb. 180-200 cm magasságban vannak, a mennyezet kb. 250 cm magasságú, jó megoldás, ha a födém padlás felőli részét leszigetelik (szalmabálákkal). A tető legalább fél méterrel lógjon túl a falon, hogy az ne ázzon! A legtöbb helyen a külső falhoz 2-3 m széles, fedett kaparótér csatlakozik, rossz időben a tyúkok itt is tölthetik idejük egy részét. A falak alsó részén egyik vagy mindkét oldalon kifutónyílások vannak, amelyek hossza 100 m2 alapterületre vetítve 4 m, de az is jó megoldás, ha „fakkonként” két kibúvónyílást számítunk. Az istálló padozatának legalább egyharmada almozott, ez a kaparótér, amely kb. 20 cm vastag szecskázott szalma, puhafaforgács vagy durvára darált kukoricacsutka. A kaparóteret havonta egyszer ráhordással frissítsük fel, hetente lazítsuk fel. Ilyenkor a vizes, csomós, esetleg penészes, összeállt részeket távolítsuk el, majd zeolittal szórjuk le (megköti az ammóniát), egyúttal mikroelemforrás is). Legtöbb helyen az istálló hosszanti fala mellett van a trágyaakna. Ennek, valamint az istálló egyéb berendezéseinek jellemzői megegyeznek a mélyalmos tojóháznál leírtakkal (ülőrudak, ülőlécek, tojófészkek), azzal a különbséggel, hogy a tojófészkek csak fából vagy farostlemezből készülhetnek. Nagy létszámú ólakban családi fészkeket is kialakíthatunk. Ezek hossza 120 cm, mélysége 50 cm, magassága 80 cm. 1 négyzetméter alapterületére 50 tyúkot számolhatunk. A tojófészkek alomanyaga lehet szecskázott szalma, puhafaforgács is, de talán ezeknél is jobb a tönkölybúzapelyva, mert az előbbieknél lazább, a tojások jól besüppednek, kevesebb a sérülés és „durvasága” jól tisztítja a tojásokat. 210