Kapronczai István: Információs rendszerek a közös agrárpolitika szolgálatában (Budapest, 2007)
6. Az agrárstatisztika
A gazdaságszerkezeti felvételek EU által kötelezően előírt rendszere komoly anyagi terheket ró a tagországokra. Ezt valamiképpen ellensúlyozandó az EU hozzájárul ezeknek a felvételeknek a végrehajtásához, az összeírásra kerülő gazdaságonként - a 10 éves időtartamra vonatkozóan - átlagosan 20 euróval, de tagországonként limitált összegben. (Magyarország 2 millió euróért minimum 100 ezer gazdaság adatait kell átadni az EU számára a 2003, 2005, és 2007. évi gazdaságszerkezeti összeírásokból.) Az Európai Unió jelenlegi 27 tagországában az agrárgazdaságok elemzésének és bemutatásának megkönnyítése érdekében megfelelő közösségi osztályozást kell alkalmazni. Ez az osztályozás szorosan épül az Általános Mezőgazdasági Összeírás és a Gazdaságszerkezeti Összeírás eredményeire. Már az első Gazdaságszerkezeti összeírásokat követően világossá vált, hogy a gazdaságok nagy száma, heterogenitása megnehezíti a közösségi szintű elemzések elkészítését. Egységes szempontok kialakítása vált szükségessé. Az 1967-ben megkezdődött munka kezdetben kudarccal járt. Oka az volt, hogy a gazdaságtípusokat naturális mutatókkal (földterület nagysága, állatlétszám stb.) próbálták meghatározni. A megoldást a gazdaságok tevékenységtípus és gazdaságméret szerinti homogén csoportjainak kialakítása jelentette. Az első Tipológiai rendszert 1978-ban fogadták el, alaposabb átdolgozására 1985-ben került sor. Azóta a tagországok - kisebb módosításokkal - a Bizottság 85/377/EEC határozata alapján készítik el a gazdaságok tipizálását (Laczka és Szabó 2000). A Bizottság 85/377/EEC határozata I. fejezetének 2. cikkelye szerint a tipológiát úgy tervezték meg, hogy az a közös agrárpolitika információigényeit kielégítse. A tipológiának közösségi szinten lehetővé kell tennie • a gazdaságok helyzetének közgazdasági elemzését; • a gazdaságok összehasonlíthatóságát- a különféle tipológiai osztályok között;- a tagállamok, vagy a tagállamok régiói között;- a különböző időszakok között. Az EU-ban a gazdaságok osztályozása egyrészt az ökonómiai méretük, másrészt a tevékenységi típusuk (termelési irányuk), harmadrészt regionális elhelyezkedésük alapján történik. A gazdaságok valós méretének meghatározására a naturáliákban kifejezett ismérvek - területnagyság, állatlétszám stb. - közismerten alkalmatlanok. (Mi a nagyobb, egy 100 hektáron kukoricát termelő gazdaság, vagy egy 1 hektáros üvegház alatti kertészet?) Emiatt az Európai Unió az ökonómiai méretet meghatározó, pénzértékben megadható mérőszámot vezetett be, amelyet Európai Méretegységnek (rövidítve: EUME) nevezett. Az EUME értelmezése előtt ismerkedjünk meg az ún. standard fedezeti hozzájárulás fogalmával. A standard fedezeti hozzájárulás (SFH) a termelés egységnyi méretére vonatkozó egyfajta hozzáadott érték: a bruttó termelési érték és a közvetlen változó költségek kiilönbözete. A standard jelző arra utal. hogy ezeket az értékeket 72