Kaposi József - Szőke-Milinte Enikő (szerk.): Pedagógiai változások – a változás pedagógiája (Budapest, 2019)
Pedagógiai alapkérdések - Várszegi Tibor: „Én a tudásnak teszek panaszt” útjelző az organikus pedagógia felé
126 az ember nem lehet képes egészséges és hosszú életre, aki figyelmen kívül hagyja az igazság égi eredetét, és az a társadalom sem, amelynek saját maga számára a saját mércéje alapján összeállított igazságérvényesítése pusztán egydimenziós jogszabály-alkalmazásban merül ki. Mivel ez a törvény nem egy ember alkotta igazságérzetet feltételez, ez az út egyúttal ítélkezésmentes út is egyben, hiszen csak a szellemi dimenziók távlatából látható be, hogy ítélkezni nem ember dolga, mint ahogyan elnyerni a királylány szerelmét és a király fele birodalmát is a másik emberért szívből tett szolgálat velejárója. 4. Szer-elem – Gyötr(ő)-elem – Gerjed(ő)-elem Ahogyan az egész-ség, két-ség és a fél-elem keresztmetszeteiben áttekinthettük a Test–Lélek–Szellem hármasságának egyes emberre vonatkozó összefüggéseit, úgy tekinthetjük át e hármasság két ember egymás között fennálló összefüggésrendszerét, melynek alapja, mint láthattuk, a szabad akaratról szívből történő lemondás, valamint a kiszolgálástól és kiszolgáltatottságtól való eltávolodás a másik ember szívből történő szolgálata érdekében. Az előbbiek analógiájára, amennyiben a Test–Lélek–Szellem hármasságának valamennyi eleme teljeset, egészet alkotva együtt áll, akkor – és csakis akkor – beszélhetünk szer-elemről, vagyis szerelemről. A „szer” szógyök az együvé tartozás szava, amelyet pl. szertartás, szerv, szervezet, szerszám, szerel szavainkban is ilyen jelentéskörben találhatunk. A dobszerda pedig a hétnek az a napja, amikor a falu népe a főtérre összegyűlve meghallgatta a kisbíró által kidoboltatott legfontosabb híreket. Nem véletlen az sem, hogy „szer” szavunk fordítottja a „rész” szó nem az együvé tartozást, hanem éppen ellenkezőjét, az egésznek csupán egy részét jelöli, s a latin „res” szintén ugyanilyen jelentéskörben tűnik föl. Amikor valami miatt megbomlik az együvé tartozás, amikor minden egész eltörik és felüti fejét a kétség, a szerelmet is felváltja egy gyötrő elem, a gyötrelem. A csötör-gyötör, s az ebből az utolsó vacsorán Jézus gyötrődésére utaló nap alapján megalkotott csütörtök szavunk hordozza e jelentéskört (szerelem csütörtök – mint a teljes egész megszűnésének napja). „Szere lem, szerelem, átkozott gyötrelem, miért nem virágoztál minden fa tetejen.” – dalaink és meséink arról szólnak, hogy megtanulva és kiérdemelve a szerelmet a lélek megtalálja azt az Igazsághoz vezető utat, amely őt a gyötrődést jelentő kétségből a teljességbe köti, ami nem máshol, csakis az égben köttethetik. Az az út, amely bánatkővel van kirakva, kétséget és gyötrelmet okozó út, ám a csillagok útmutatásai alapján a szegény legény rátalálhat minden gyógyforrásra, amely a szerető szív házához vezet. (Csillagok, csillagok / utat mutassatok...) Meséink megoldása is a szerelemben rejlik, a történeteknek akkor van vége, amikor a szerelem megszületik. Az egydimenziós ember számára a pusztán fizikai szinten megjelenő elem könnyen ösz szekeverhető a szerelemmel, mint ahogyan az „igazság” szavunk jelentését is pusztán egyetlen hang különbözteti meg a „gazságtól”. „Ne keverd össze a szerelmet a birtoklás vágyával!” – tanít Antoine de Saint Exupery a Citadella c. regényében. (Saint Exupery 1983) Hiszen az egydimenziós létezés pusztán fizikai szintre fokozza le az eredendően égi eredetű kapcsolatot, s ez az elem nem több gerjed(ő)-elemnél, kiiktatva a nemcsak a szerelmet, hanem immár a kétséget, vagyis a gyötrő elem kényelmetlenségét is. E szint távolsága már olyan messzire