Kárpáti László (szerk.): Soproni Tájvédelmi Körzet. Monografikus tanulmányok a Soproni-hegység természeti és kulturális értékeiről (Budapest, 2019)
A tájvédelmi körzet állatvilága - Gerinctelenek - A hegység nagylepkefaunája (Ambrus András – Horváth Bálint – Sáfián Szabolcs)
160 p A hegység nagylepkefaunája Ambrus András – Horváth Bálint – Sáfián Szabolcs Előzmények Sopron térségében a lepkekutatás előzményei a XIX. század közepére nyúlnak vissza, amikor a soproni Bencés Gimnázium évkönyvében Simonics & Vidák (1856) közzétették Sopron környéki gyűjtési eredményeiket. Ebből a cikkből kiemelkedik az Apolló-lepke (Parnassius apollo) keletausztriai alfajának (ssp. serpentinicus) előfordulása a Soproni-hegységben, amelyet több későbbi adat is hitelesített (pl. Kelle Artúr asztalfői példánya 1931-ből) (Gozmány, 1968; Bálint, 1991; Höttinger, 2003a). A következő jelentős mérföldkő Graeser Frigyes nevéhez kötődik, akinek a Hanságból és Sopron környékéről vannak tudománytörténeti és biogeográfiai jelentőségű adatai, többek között több narancslepke (Colias myrmidone) példány is található Sopron lelőhellyel, amely mára a hegyvi dék területéről bizonyíthatóan kipusztult. Graeser a Szárhalmi-erdőben gyűjtötte a sápadt szemeslepke (Lasiommata achine) példányait, amely az utóbbi húsz évben szintén nem került elő, dacára az intenzív keresésnek. Az 1930-as években a Hanságban valószínűleg ő gyűjtötte utoljára a fokozottan védett ezüstsávos szénalepkét (Coenonympha oedippus) is (Graeser, 1940). Az éjjeli nagylepkék közül a szegélyes földibagoly (Ochropleura musiva) soproni adata kiemelkedő jelentőségű, amely a montán rétek beerdősülésével valószínűleg szintén kipusztult. Kovács Lajos több jelentős munkában (1953, 1956) dolgozta fel Magyarország nagylepkéinek adatait fénycsapdák és magángyűjtemények adatai alapján, amelyek között sok hansági, szigetközi és soproni adat szerepel, azonban közelebbi lelőhely megjelölése nélkül. A II. világháború után már szisztematikus faunisztikai kutatások is folytak. A Fertő–Hanság Nemzeti Park későbbi illetékességi területén 1962-től napjainkig a következő pontokon működtek erdészeti fénycsapdák: Sopron, Fáber-rét, Sopronkövesd, Nagylózs, Kapuvár, Róka-tó (Leskó & Szabóky 2003), Fertőrákos (Mészáros et al. 1983). Mészáros et al. (1983) a Fertő nádasainak lepkevilágát tanulmányozták, ahonnan hazánk lepkefaunájára új fajt is kimutattak (Mészáros & Ronkay, 1980). Leskó & Ambrus (1998) a Soproni-hegység lepkefaunáját tárták fel fénycsapdás vizsgálatok alapján, míg Benedek et al. (2003) összefoglalták a Hanság területéről kimutatott lepkeadatokat, Ábrahám Levente publikálatlan adatait (Szárhalmi-erdő, Fertőrákos) is belevéve. Ambrus András (1976-tól) és Sáfián Szabolcs (1994-től) személyes gyűjtéseikkel is hozzájárultak a nagylepkefauna ismeretéhez (Ambrus 1979; Leskó & Ambrus 1998; Sáfián 2000; Sáfián & Hadarics 2005; Sáfián et al. 2006; Sáfián et al. in press), Ambrus nevéhez fűződik a faunára új selymes földibagoly (Euxoa decora) és fekete araszoló (Odezia atrata) kimutatása, Sáfián és Hadarics pedig a denevérszendert (Hyles vespertilio) találták meg. Horváth Gyula és Szabóky Csaba főleg a mikrolepkefauna ismeretét bővítették, adataik részben publikálásra kerültek (Benedek et al. 2003; Horváth 1993, 1997; Mészáros et al. 1983). Mindenképpen meg kell említeni a határ túloldalán folyt kutatások eredményeit is, mivel Burgenland és a Fertőzug (Seewinkel) élőhelyei gyakorlatilag a nemzeti park jellemző élőhelyeinek közvetlen folytatásai, igen értékes lepkefaunával. A dél-burgenlandi területek felmérését az 1960-as években Issekutz László végezte, az eredményeket pedig összefoglaló munkában adta közre (Issekutz,1971). Ezzel párhuzamosan Friedrich Kasy végezte a Fertőzug lepkefaunájának felmérését is, amely olyan ritka sztyeppi fajok kimutatását eredményezte, mint a magyarországról leírt magyar ősziaraszoló (Chondrosoma fiduciaria), a füstös ősziaraszoló (Lygnioptera fumidaria) és az Európából csak egyetlen helyről (Illmitz) ismert sztyeppei szegfűbagoly (Hadena christophi) (Kasy 1965). A szomszédos terü letek jelenkori lepkekutatásának aktív szereplője Helmut Höttinger, aki elsősorban a nappali lepkék természetvédelmi kutatásával foglalkozik. Közleményei (Höttinger 2003b, 2004a, 2004b) igen fontos információkat szolgáltatnak egyes fajok Sopron környéki populációinak vizsgálatához is.