Kárpáti László (szerk.): Soproni Tájvédelmi Körzet. Monografikus tanulmányok a Soproni-hegység természeti és kulturális értékeiről (Budapest, 2019)
A tájvédelmi körzet állatvilága - Gerincesek - A hegység és peremterületeinek madarai (Mogyorósi Sándor)
203 Uhu – Bubo bubo (Linnaeus, 1758): Rendszeres költőfaj, jelenleg a hegység területén 2 pár biztosan költ, de további párok költése is elképzelhető. Sopron és a Fertő vidékén 4 pár rendszeresen fészkel. Hazai állománya is erősödik. Törpekuvik – Glaucidium passerinum (Linnaeus, 1758): Rendkívül ritka kóborló faj, de valószínű leg jóval gyakoribb, mint ahányszor szem elé kerül. Öt megfigyelési adata van. A közeli Alpokban rendszeres fészkelő, az itt megjelenők is vélhetően onnan származnak. Kuvik – Athene noctua (Scopoli, 1769): Ritka költőfaj a területen, jelenlegi költése kérdéses. Kilenc megfigyelési adata van. Macskabagoly – Strix aluco (Linnaeus, 1758): A Soproni-hegység leggyakoribb bagolyfaja. Az öreg erdőkben minimum kilométerenként egy revírrel számolhatunk (Udvardy 2009). Bükkfaodvakban és mesterséges odúban is rendszeresen fészkel. A vizuális megfigyelések alapján mindkét színváltozata előfordul, de a vörös ritkább (Váczi 2013b). Az Erzsébet-kertben is valószínűleg költ. A Fehér úton, az egykori Népi Akadémia (volt határőr őrs) kéményében költés után mindig látható 1–2 példány. Erdei fülesbagoly – Asio otus (Linnaeus, 1758): A Soproni-hegység peremterületeinek állandó ma dara (Udvardy 2009). A területen ritka költőfaj. Caprimulgidae Lappantyú – Caprimulgus europaeus Linnaeus, 1758: Rendszeres, de ritkának mondható költőfaj. Winkler D. 1990–2006 között vizsgálta a faj soproni-hegységi állományviszonyait, habitatválasztását és territóriumváltását. A vizsgált időszakban, 1991-ben 15 pirregő hímet, míg 2006-ra mindössze 8 pár jelenlétét sikerült detektálnia. A Muck-tető és Poloskás-bérc vonalától nyugatra csak elvétve voltak megfigyelései. Legsűrűbben a hegység melegebb, Harkához közeli részén fordult elő a faj (Winkler 2008a). Botanikus kerti adata unikális. Apodidae Sarlósfecske – Apus apus (Linnaeus, 1758): Rendszeres költőfaj. A volt Gyermek Szívszanatórium (Lö vér-körút) padlásán – annak felújításáig – minimum 3–4 pár költött (a ’90-es években). Az Ibolya úti tízemeletes panelházakon költ minimum 10–15 pár. A NYME régi kollégiumának tetőfelújítása után (2007) az addig ott költő állomány megszűnt. Az Alsó-Lövérek egyes kétszintes családi házainak padlásán alkalmanként költ. Április harmadik hete és szeptember második hete között látható a terület felett. Sopronban rendszeres költőfaj. Alcedinidae Jégmadár – Alcedo atthis (Linnaeus, 1758): Ritka madár a területen, csak vonuláskor és télen. Tizen egy megfigyelési adata van. Meropidae Gyurgyalag – Merops apiaster Linnaeus, 1758: Ritka költőfaj és átvonuló a terület felett, Sopron kör nyékén, több bányaterületen fészkel. Tizenhat megfigyelési adata van. Coraciidae Szalakóta – Coracias garrulus Linnaeus, 1758: Rendkívül ritka kóborló faj, ahogy Sopron környékén és a Fertő mellékén is. Kettő megfigyelési adata van. Upupidae Búbosbanka – Upupa epops Linnaeus, 1758: Rendszeres költőfaj, gyakrabban a DK-i peremrészeken fordul elő, idős fákban fészkel (öreg tölgyesek, Harkai-plató, gesztenyések, Fáber-rét, Ágfalva). Tíz párnál bizonyosan nincs több. Április első napjaitól, augusztus közepéig fordult elő.