Kárpáti László (szerk.): Soproni Tájvédelmi Körzet. Monografikus tanulmányok a Soproni-hegység természeti és kulturális értékeiről (Budapest, 2019)
Az ember a Soproni-hegységben és peremterületein - A határral kettészelt hegység – A népszavazási határtól a vasfüggöny leomlásáig (Sarkady Sándor)
242 Közvetlenül az 1956-os magyar forradalom kirobbanása előtt, 1956 nyarától kezdetét vette az aknazár felszedése a nyugati határon. Ennek volt köszönhető, hogy magyarok tízezrei sértetlenül menekülhettek Nyugatra. A forradalmat vérbe tipró Kádár-kormány mindent megígért, de abból csak újból a vasfüggöny felállítását valósította meg hihetetlen gyorsasággal. Őrtornyok, szögesdrót és aknazár, ahogy az illusztráción is láthatjuk. A politikai karikatúra megjelenése előtt alig egy héttel már véres dráma zajlott le Ilona-aknánál (Helenenschachtnál), közvetlenül a határon. Az eset annyira felháborító volt, hogy híre Amerikáig is eljutott. 1957. május 4. szombat. [Véres dráma a határon. Ilona-aknánál történt...]25 Az esetről az Arbeiter Zeitung így írt: Ez Kádár kegyetlen határa. Egy leány három órán keresztül vérzett a gyilkos akadályon. Mindez az osztrákok szeme előtt történt, de ők sem tudtak segíteni. Szombati nap volt, délután egytől négy óráig sok határmenti lakos szeme előtt egy magyar leány a vérében jajveszékelt a szögesdrótban. Kádár határőrei ezalatt az osztrákokra vadásztak lőfegyverekkel végig a határ mentén. Ez a párját ritkító kegyetlen esemény Ilona-aknánál (Helenenschacht) történt a felsőpulyai kerületben. A kicsi település közvetlenül a magyar határon fekszik, és lakói a déli órában aknarobbanást hallottak. A leány úgy látszik, egyedül menekült. Az volt a szándéka, hogy átmászik a kerítésen, a szögesdrót ezen a helyen nem magasabb másfél méternél. Közvetlenül a szögesdrót előtt a leány rálépett egy aknára. Ezen a ponton áll egy ház közvetlenül a határon. A fiatal magyar leány szemmel láthatólag már szabad volt, amikor jött a tűzcsóva és bekövetkezett a robbanás. A lakók a határmenti házból a szögesdróthoz rohantak és látták, hogy a leány a vérében fekszik. Rövid ideig tehetetlenül feküdt ott, majd visszanyerte öntudatát és felemelkedett. De mindig visszazuhant és jajveszékelt a fájdalomtól. Ahogy a túloldalon lévő embereket meglátta, hangosan segítségért kiabált. „Ne hagyjanak itt feküdni!” – sikoltotta. Egyre több nézelődő gyűlt össze a határon, de senki sem mert a szögesdróton átmászni, és az aknamezőre belépni. Mindazt, ami történt, az erdő széléről a magyar határőrök jól látták. De ez az őrség nem jött az aknamezőhöz. Három órán keresztül segítség nélkül hagyták a sérültet. Időközben egy aknakeresőt hoztak, lehetővé téve, hogy a katonák biztonságosan lépjenek az aknamezőre. Az egyik határőr detektorral folytatta a keresést a szerencsétlen sérült körül, egy másik az osztrákoknak ordította, hogy maradjanak osztrák területen, ne hagyják el a helyüket. Aki nem engedelmeskedett azonnal, annak géppisztolyt tartott a fejéhez. A szerencsétlenül járt leányt végül egy hordágyra fektették és elszállították. Az amerikai Time olvasói is értesülhettek a drámáról: Helenenschacht álmos osztrák falucska határában, ahol hat hónapja még magyar menekültek rohantak a szabadságba, egy robbanás a múlt héten az osztrák csendőröket a Schappl’s Inn nevű fogadó melletti területre vezette. Esős, viharos délután volt. A kétsoros szögesdrót kerítés magyar oldalán, amely most elzárja a határt, egy fiatal leány feküdt agonizálva a földön, roncsolt jobb lábából ömlött a vér, az arca vérrel és sárral volt keveredve. Hangja néha elhalkult, de folyamatosan sikoltozott. Amikor meglátta a helenenschachti embereket, azt kiáltotta: „Kérem, kérem, segítsenek, segítsenek!” A föld felhasadt, ahol a lány feküdt. Az osztrákok azonnal látták, hogy a lányt egy akna sebesítette meg, és arra a következtetésre jutottak, hogy 6. ábra. „Kádár Magyarországa ismét felépít, de csak a vasfüggönyt” (A Z 1957. május 12.)