Kárpáti László (szerk.): Soproni Tájvédelmi Körzet. Monografikus tanulmányok a Soproni-hegység természeti és kulturális értékeiről (Budapest, 2019)
Természetföldrajzi és hidrológiai adottságok - A hegység forrásai (Hárs Olivér)
61 A Kecske-patak mentén: Gyertyán-sz., Fenyőfa-sz., Tövissüveg-sz., Erdésztechnikus-sz., Füzesároki-sz., Ólom-ároki-sz., Kisfüzes-sz., Indián-sz., Lőtéri-sz., Milchram-Bründl-sz., Vörösfenyő-sz. Dalos-hegyi sz., Gida-sz., Kisházi-sz., Nap-hegyi-sz. Határon kívülre folyik: Bükkfa-sz., Büdös-sz. A Soproni-hegység forrásainak foglalását főként turisták, erdészek, természetjáró szakosztályok hozzáértő tagjai végezték, például Tamás József, Bummer Antal, Schottan Rudolf, idősebb és ifjabb Szeverényi Béla. A foglalások felújításában a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. (TAEG), a Soproni Egyetem Vízgazdálkodási Intézete, a Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság (FHNPI), a Castanea Környezetvédelmi Egyesület, természetjárók és diákok vettek részt. A földmunkát és kőművesmunkákat vállalkozók végezték. Több forrást érintő nagyobb munkálatok 2000-ben a Deák-kútnál (Egyetem, Castanea, TAEG); 2003-ban a Hidegvíz-, Fehér Dániel-, Szent György-, Természetbarát-, Ferenc-forrásnál (Castanea, TAEG); 2011-ben a Pedagógus-, Szent György-, Hármas-forrásnál (FHNPI, TAEG) és a Deák-kútnál (Líceum, Egyetem, TAEG) történtek. A soproni Természetjáró Szakbizottság szakosztályai 2013-ban elkezdték a hegyvidék forrásainak felkeresését, ahol lehet, helyreállítását. 1968-tól kb. 1995-ig az akkor jelentős létszámú és számú természetjáró szakosztályok sok forrást vettek gondnokság alá. A kiöregedő turistákkal a védnökség alatt álló források is elárvultak. Különlegességek A Deák-kút (1834-től 1864-ig Magyar-kút) vizét 1719-ben bevezették a soproni Várkerület piaci díszkútjába, ahol 1745-től a Mária-oszlop áll. 1827-től a forrásvíz a piócás tó táplálója is volt. Innen kapta vízutánpótlását az Erdei forrásfürdő egészen 1934-ig, amikor Lőver fürdőként kibővítették. Az előbb felfújt műanyag, majd ragasztott fatartós félgömb kupolájú fedett uszoda 1977-ben lett kész a soproniak társadalmi munkájának és felajánlásainak segítségével. A forrás vize ma is magánkertek közepén folyik egészen az Erzsébet-kertig, ahol egykor szép kaszkádon át érte el a Rák-patakot. Most csőben folyik át a park alatt. Az 1922-ben kiépített kút hagyományosan az evangélikus Líceum (ma Berzsenyi Dániel Evangélikus [Líceum] Gimnázium és Kollégium) ballagásainak színhelye, itt búcsúznak a végzős diákok az iskolától és Soprontól. Maga a forrástő sokkal följebb van a völgyben, a Récényi út mai kanyarja fölött, onnan földben vezetett cső viszi a vizet a kifolyóhoz, ezért néha az avarból eredő szerves anyag is kimutatható a galériás foglalás vizében. A Ferenc-forrás az 1787-es Sárközy András-féle térképen még Vadász-forrásként (Jaeger Bründl) szerepel, 1907-es felújítójáról, Jány Ferencről kapta nevét. Innen gyűjtötték tartályba és szivattyúzták a mucki határőr őrsre az ivóvizet, amíg 1977-ben az állattartótelep miatt el nem szennyeződött, és át nem kellett térni a napi két lajtoskocsira. 1979-ben még megpróbálták erős szivattyúzással kitisztítani, de – Bodor Béla volt határőrtiszt elmondása szerint – eliszapolódott, ezért lezárták (Bodor 1997). A Jávor-forrás (később Pedagógus-, nem hivatalosan Tündér-forrás) vize egy deli hegyi juharfa alatt, a gyökereivel egybefogott köves patakoldalból csordogált ki a mohás réseken. Ez a domboldali erdő letarolásakor elapadt, de szerencsére sikerült egy vékonyka csőbe újra kis vizet egybegyűjteni. (Az erdőrészt 2016-ban a Madarak és Fák Napján gyerekekkel ültetett csemetékkel igyekeztek pótolni.) Kővel bélelt forrásteknőjében rendszeresen szalamandra figyelhető meg. Gyönyörű itt a Kecske-patak köves medre is, és a szemközti sziklás, nagy fás meredek oldal, ahová padokat és katedrát állítottak a pedagógus erdőjárók. A Bögre-forrást az újrafoglaló Bummer Antal nevezte el az ott talált törött bögréről, ami régi hasz nálatára utalt.