Hartman Mátyás (szerk.): Mezőgazdaság a természetvédelem szolgálatában (Budapest, 2002)
Ökológiai gazdálkodás
tanúsítási folyamatokban sikeresen részt vettek. A „bio” vagy „öko” megnevezések használata így tiltott minden olyan termékre, mely nem ellenőrzött ökogazdálkodásból származik. Ez a biztosíték a fogyasztó számára, hogy egészséges, szermaradványoktól mentes élelmiszert kap, melynek előállítása közben a környezet állapotát is védték. A bioterméknek nem feltétele a vegyszermaradványok vizsgálata, de bizonyos esetekben sor kerülhet rá. Az ökológiai gazdálkodás az átállási időszakkal kezdődik, melynek során a gazdálkodást már az ökogazdálkodás feltételei szerint kell végezni. Ezen idő alatt az elvárások betartásával megteremthető az összhang a gazdálkodás egyes elemei között, és a talaj az előző gazdálkodási gyakorlatból származó nemkívánatos szermaradványoktól fokozatosan megtisztulhat. Az átállási idő hossza szántóföldön kettő, ültetvényen három év. Ez azt jelenti, hogy az a szántóföldi termény értékesíthető biotermékként, melynek vetése előtt két év, illetve ültetvényeknél (szőlő, gyümölcs) az a termés, aminek betakarítása előtt három év telt el az ökológiai szempontok betartásával. Ha az ökogazdaságba kerülő állatok nem bioállattartásból származnak, akkor állatfajonként eltérő hosszúságú átállási időt kell betartani, mely alatt biztosítani kell az állatok elvárásoknak megfelelő elhelyezését és biotakarmányokkal való etetését. Az ökogazdálkodásnak az átállási idő a legnehezebb időszaka. Ezalatt a termésvisszaesés átlagosan 20-30% a hagyományos gazdálkodáshoz képest. Általában a növénytermesztésben nagyobb mint az állattartásban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a visszaesés az ökogazdálkodási rendszer kialakulásával mérséklődik. Az átállási idő alatt a növényi termékek még nem forgalmazhatók biotermékként, csupán konvencionális vagy átállási termékként értékesíthetők, az állati termékek pedig kizárólag konvencionális termékként kerülhetnek a piacra. Átállási termékként az a növényi produktum értékesíthető, melynek betakarítása előtt 1 ellenőrzött év eltelt. A növénytermesztést vetésforgó keretében kell végezni. Ennek célja a talaj harmonikusabb használata, a talajtermékenység fenntartása és növelése, a gyomok, az állati kártevők és a kórokozók elleni megelőző védekezés, a talajuntság elkerülése, a nitrogéngyarapítás, a termelés biztonságának növelése, valamint a talajvédelem. Az ökológiai gazdálkodásban alapvetően ökológiai gazdálkodásból származó szaporítóanyagot kell felhasználni. A szaporítóanyag nem lehet genetikailag módosított (GMO). A szaporítóanyag akkor tekinthető bionak, ha az anyanövényeket egyéves kultúráknál legalább egy generációban, évelő kultúráknál kétvegetációs időszakban az ökogazdálkodás feltételeinek megfelelően termesztették. A talaj termékenységének és biológiai aktivitásának a megtartása és lehetőség szerinti növelése kulcsfontosságú. Ennek elsődleges megvalósítási lehetőségei:- pillangósok, zöldtrágyanövények és mélyen gyökerező növények vetésforgóban történő termesztése,- ökogazdaságokból származó komposztált vagy nem komposztált szerves anyag (növényi maradványok: gyökér, tarló, szár) alkalmazása,- ökológiai állattartásból származó istállótrágya felhasználása. Amennyiben nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű ökológiai eredetű szerves anyag, amivel a talaj termékenysége megfelelően biztosítható, akkor igénybe lehet venni 33