Radics László: Növénytermesztő mester könyve (Budapest, 2008)
Földhasználat
való zavarásukat, valamint a vadászat vagy tartás szempontjából tilalom alá eső fajok fogságban tartását. Az egyes fajok védelmére vonatkozó előírások alóli mentességre szigorú feltételek mellett van lehetőség: csak a közegészségügy és közbiztonság, légi biztonság, a jelentős (növénytermesztési, állattenyésztési, erdészeti, halászati és vízügyi) kár megelőzésére, természetvédelmi célból (a vadon élő állat- és növényvilág védelmében, kutatás és oktatás, űjranépesítés és betelepítés érdekében) vagy kis számban és szigorúan ellenőrzött módon egyéb indokolt okból engedélyezhető ún. derogáció, azaz eltérés az előírásoktól. A kipusztulás veszélyét minden egyes állat- és növényfaj esetében egy, az IUCN Faj Fennmaradási Bizottság által megalkotott, és az egész világra egyaránt érvényes összehasonlító rendszer alapján értékelik. A rendszerben az állománynagyságra és/vagy az elterjedési területre, és szaporodási ráta csökkenésére vonatkozó küszöbértékek alapján határozzák meg, hogy mely fajok tartoznak a világszerte veszélyeztetett fajok közé. Magyarországon jelenleg négy világszerte veszélyeztetett madárfaj fészkel: a csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola), a túzok (Otis tarda), a haris (Crex crex) és a parlagi sas (Aquila heliaca). A különleges madárvédelmi területeken természetvédelmi célú rendeltetésükkel összeegyeztethető területhasználat történhet. Ha például egyéb szempontok alapján szükséges és megoldható, valamint az adott természeti értékek veszélyeztetését nem idézi elő, a területen útépítés, intenzív mezőgazdasági művelés vagy más gazdasági tevékenység is folytatható. A leggyakoribb veszélyeztető tényezők a madarak zavarása (pl. az emberi jelenléttel), a vízgazdálkodás problémái (ide értve a csatornázást, lecsapolást, árvíz- és belvízvédekezést), a mezőgazdasági művelés felhagyása (leggyakrabban a legeltetés és/vagy kaszálás elmaradása), az intenzív erdő- és mezőgazdaság, az üdülés és turizmus, illetve a természeti események (pl. szárazság, árvizek). A legsúlyosabb problémákat a vízgazdálkodás és az intenzív erdőgazdálkodás okozza. Az adatok alapján legfontosabb a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás, és a természetvédelem között feszülő ellentétek feloldása, például a kártérítés és állami támogatások bevezetése és az érdekek, valamint feladatok egyeztetése révén. A Különleges Természetmegőrzési Területek kijelölését az Unió Előhelyvédelmi Irányelve (Habitats Directive) írja elő. A kijelölés célja a vadon élő növény- és állatfajok, illetve élőhelytípusok védelme. Az élőhelyek - a táplálkozáshoz, pihenéshez és szaporodáshoz szükséges ter------ 234 -----'