Seléndy Szabolcs (szerk.): Ökogazdák kézikönyve (Budapest, 2005)

Seléndy Szabolcs: Állattartás

Hortobágyi Nemzeti Parkok területén a minősített biomarhatartás évek óta fo­lyik. Ha a tejtermelés a cél és bőven áll rendelkezésre takarmány, lehetőség nyílik holstein-fríz biotehenészet kialakítására (nem ajánlott azonban a 6000 kg/év fölötti hozam) (60. ábra). Általános elv, hogy ne csúcsteljesítményű, hanem megfelelő, gazdaságos termelésű tömegtakarmány etetésére alapozva tartott, hazai származású, vagy nálunk jól elterjedt fajtájú egészséges állatok szükségesek. Ökológiai állattartásra alkalmas fajták még: jersey, charolais, limousin, blonde d’ Aquitane, hereford, angus. A borjú anyjától való elválasztását lehetőleg törésmentesen alakítsuk. Ha mód van rá, az utolsó állás, vagy a karám közvetlen közelébe felállítható a 2-3 m2 alapterületű borjúketrec, ahol az állat egy héten keresztül tartózkod­hat úgy, hogy az anyjával kapcsolatban marad. Igyekezzünk a kizárólag lucernára alapozott takarmányozást kerülni és fel­váltani a tájegységnek megfelelő füvesherekeverékkel, amely mind a szarvas­­marha, mind a termőtalaj számára egészségesen sokoldalú. A biodinamikus gazdaságokban június közepén lombos faágakat gyűjtenek és szárítanak. A legnehezebb téli időszakban, novemberben, decemberben, a legelő után só­­várgó állatoknak 1-1 lombos ág vitamintartalmán kívül illatával és újszerűsé­gével is felüdülést jelent. Takarmánykiegészítőként Németországban, Ausztri­ában szokás még egyebek mellett szárított növénykeveréket adni. Összetéte­le: 40-50% nagy csalán, 15-25% édeskömény, kecskeruta, lombszéna (nyír, kőris, juhar, luc, mogyoró, hárs, fűz), kb. 25-30% körömvirág, kapor, kamil­la, turbolya, koriander, kömény, majoránna, méhfű, borsmenta, zsálya, cicka­fark, kakukkfű, izsóp, végül kb. 2% vörös berkenye, lestyán és fehérüröm. Az „állatságos” szarvasmarhatartás mind kötött, mind kötetlen formájú is­tállózással megvalósítható. Terjedőben van a régi lekötéses istállók átalakítá­sával létrehozott, lejtős fekhelyű, „taposó” trágyaistálló. Szükséges a kellő természetes fény, az istálló alapterületének 10%-a legyen ablak. A legelőre va­ló jutás vagy ott-tartás lehetőségét biztosítani kell legalább hetente kétszer. Az állatokat a vágóhídra való szállítás során és a vágóhídon erős stresszha­tás éri - ez a hús minőségét rontja. (Az etikai kérdésekről nem is beszélve!) Tilos az elektromos ösztökék használata. A kisebb, biohúsra szakosított kül­földi vágóhidak a hozzájuk érkező vágómarhákat 10-14 napig még tovább tartják (a hús minősége lényegesen kevésbé romlik). Ebben az esetben azon­ban a vágóhídi gazdaság is ökotermesztést kell, hogy folytasson, hogy az ál­latok továbbra is biotakarmányt kaphassanak. 148

Next